A barlang fölé már az első században Adonisz-szentélyt építtetett Hadrianus római császár, így szerette volna megakadályozni a korai keresztények zarándoklatait, azok ugyanis már az első században elkezdődtek. Boldogtalan római császár, az Adonisz-szentély alapján már el sem lehetett téveszteni a barlang helyét!
A Születés Templomának építését a kereszténységet első ízben felvevő római császár, Nagy Constantinus édesanyja, Szent Ilona császárné kezdeményezte a IV. században, a mai formájának az alapját a V. században Justinianus császár vetette meg. A VII. században elején a perzsa birodalom újból megerősödött, elfoglalta Örményországot, Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot, és a Szentföldön minden templomot leromboltak, amit csak értek
A Születés Templomának homlokzatán azonban volt egy mozaik, amely a napkeleti bölcseket perzsa ruhában ábrázolta. A perzsák nem bántották a szent helyet.
A Születés Templomát ma az örmény keresztények, a görög ortodox szerzetesek és a katolikus ferencesek gondozzák, az egyházak között bonyolult jogi, vallási megállapodás van a feltételekről, jogokról, kötelezettségekről. A szent hely Izrael és az Egyesült Államok ellenzése ellenére, a palesztinok kérésére, 2012-ben lett a világörökség része, másfél éve újítottak fel, amelyhez Magyarország is hozzájárult százezer euróval.
Az ősi templom lényegében egy tizenkétezer négyzetméteres épületkomplexum központja, amelyet közrevesznek az örmény, görög, ferences kolostorok, a ferencesek Szent Katalin temploma, innen közvetítik minden évben az éjféli misét. (Az épületek tőszomszédságában található egyébként az Omár-mecset.)
Betlehem a turisták és zarándokok miatt a legtehetősebb palesztin városok közé tartozik, bár most, 2015 decemberében sokat panaszkodnak a boltosok, árusok, a szokásosnál is rosszabb biztonsági helyzet miatt a keresztény világból félnek elindulni az emberek. Így az utcákon kétségbeesett palesztin árusok próbálnak meg üzletelni azon rövid idő alatt, míg a buszból kiszálló turisták és zarándokok eljutnak a templomig.
A betlehemi Születés Templomának legmélyebb kamrájában vagyok, egy barlangban, amely kétezer évvel ezelőtt istálló volt, ma a kereszténység egyik legszentebb helye. A barlang padozatán márványba foglalt ezüstcsillagot simogatnak, csókolgatnak könnyes szemű keresztény zarándokok, ahogy közelebb jutok, el tudom olvasni a latin nyelvű feliratot: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est”, vagyis, „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától”. Csendben hallgat mindenki a barlangban, és nézi a betlehemi lámpák fényét, a fényt, amely innen indult el.
A bejárattól jobbra látható oltár a Születés Oltára, a balra látható oltár a jászol helyén áll. Arra gondolok, az evangélium szerint mielőtt a kisdedet a jászolba fektették, gyolcsba pólyálták. És Jézust akkor is gyolcsba pólyálták, miután leszedték a keresztfáról. Gyúlnak a gyertyák körülöttem, égnek az olajlámpák.
December 25.-én, pirkadatkor a zarándokok visszatérnek Jeruzsálembe, ahol a Feltámadás templomában ünneplik Jézus születését, majd a nagymisére már a Szent Sír Bazilikában kerül sor.