A szigetre Si Rachából indultak a hajók, amelyeket az itteni szokás szerint élénk színekkel pingáltak ki és természetesen ott lobogott az elmaradhatatlan thai zászló.
Körbenéztem az utastérben, nem láttam nyugati turistát, és arra gondoltam, jót fogok a szigeten.
Feltűnt a sziget.
Majd a hajó megérkezett Koh Si Chang kikötőjébe, a thai helybéliekkel együtt kiszálltam, még egy buddhista szerzetest is láttam, aki a sziklába vájt, felfelé vezető lépcsőn egyensúlyozott.
Megnéztem a menetrendet, hogy pár nap múlva mikor is térjek vissza a szárazföldre és megnéztem a sziget térképét is.
A kikötő melletti részen rengeteg bérelhető motorkerékpár állt, fele annyiba kerültek, mint a szárazföldön.
A kedvező tendencia folytatódott, a szigeten sétálgatva az első félórában kiderült, itt tényleg minden feleannyiba kerül, mint például Bangkokban és Pattayán, ott 300 bath volt az egyórás masszázs, itt csak 150 bath.
Ez volt az a tavasz, amikor a jó szerencsém folytán gyakorlatilag végig Thaiföldön (és Mianmarban) tartózkodtam. Kezdtem valamikor március elején egy saját szervezésű, többhetes úttal, amelynek közepén érkezett egy üzenet a Thaiföldi Turisztikai Hivataltól, hogy nemzetközi blogger-találkozót szerveznek és képviselném-e Magyarországot. Természetesen igent mondtam.
Részben azért is döntöttem Koh Si Chang mellett, hiszen egy nemzetközi tanulmányúton viselkedni kell, smúzolni, érdemes kipihenten részt venni azon. Koh Si Chang szigete ideálisnak tűnt a pihenésre, senki nem kapkodott, még a kutyák is angyali nyugalomban pihegtek az árnyékban.
Egyébként a nemzetközi blogger-találkozó előtt annyi időm volt csupán, hogy a saját szervezésű utamon vásárolt ajándékokat hazavittem a Qatar Airways menetrendszerinti járatával a kisfiamnak.
Két napot tölthettem csak Budapesten, egy nap ugyanis elveszett azzal, hogy a Qatar Airway Bangkok – Doha járata két órás késéssel indult – ki gondolta volna ezt erről a légitársaságról, így egy napot Dohán kellett vesztegelni.
Igaz, a Qatar állta a szállodát, a pompás vacsorát és reggelit, a transzfereket a repülőtérről a városba és vissza, így végül is egy délutáni-esti séta még jól is esett. Erről az előre nem látogatott látogatásról itt írtam riportot.
Tehát odaadtam az ajándékokat, két napot a gyerekkel voltam és aztán az Emirates járatával vissza Thaiföldre, a találkozóra.
Erről már írtam itt, mégpedig a következő címmel: Chiang Mai, Thaiföld "Északi Rózsájának" 10 mosolya.
És írtam továbbá itt, a következő címmel: Nemzetközi bloggertalálkozón Thaiföldön, Chiang Maiban.
Ám most Koh Si Changról akarok írni, így maradjunk csak ezen a szigeten.
A Koh thai nyelven egyébként szigetet jelent.
Gyorsan találtam olcsó szállást.
Napokon keresztül jókat sétálgattam a szigeten, kerékpároztam, úsztam a tiszta vizű tengerben. Működött a három dolog, amire szerintem figyelnie kell egy utazónak.
Három dolgot keress egy országban, egy helyen, és ha mind megvan, akkor az a legjobbak közé tartozik.
Először is, figyeld az embereket. Akadnak országok, ahol sok látnivaló van, és az emberek kulturáltak, ám különösebben nem kedvesek. Az alábbi képek bizonyítják, itt valóban kedves emberek éltek.
Aztán akadnak országok, ahol az emberek kedvesek, ám sok látnivaló voltaképpen nincs. Koh Si Chang gazdag látnivalóira az alábbiakban még részletesebben kitérek.
A harmadik dolog egy társadalom kulturális, civilizációs állapota, mert akadnak helyek hol kedvesek az emberek, lenne is látnivaló, de a társadalom nagy része pusztító nyomorban és szellemi sötétségben éli túl az egyik napot a másik után. Itt erről sem volt szó.
Bármerre mentem, barátságosan köszöntek, ha engedélyt kértem a fotózásra, azonnal és örömmel beleegyeztek.
Számos, a turisták által kedvelt és felkapott thai nagyobb szigettel ellentétben Koh Si Chang-on gyakorlatilag nincs bűnözés, zsebtolvaj sincs. De annyira nincs, hogy amennyiben például elhagyod a pénztárcád, telefonod, biztos, ha visszamész, ott lesz például a padon, a vendéglő asztalán, a tengerparton.
A sziget egyébként csendes volt, utcáit szorgalmasan takarították, pedig Délkelet-Ázsiában az emberek az utcán főznek, sütnek, esznek, és általában nagy a szemét.
A tenger ráadásul itt jóval tisztább, mint bárhol a Thai-öböl keleti részén.
Öt nagy és számos kicsi strandjuk van, mindegyik nagyon tiszta. Nem is zsúfoltak, kevesebb is a különböző kölcsönző, de azért lehet minden bérelni, szörföt, mindenféle vízi járművet…
Arra is gondoltam később, hogy egy ilyen kis szigeten csakis kitűnő tengeri ételre szakosodott, olcsó kisvendéglők lehetnek. Nem is volt ez másképp, így egy hozzám hasonló tengeri herkentyű-bolondnak Koh Si Chang gasztronómiája maga volt a Paradicsom. Volt ott mindenféle rák, garnéla, királyrák, tarisznyarák, homár, de kagyló, polip, és halak minden választékban.
De hasonló bőséges választékban voltak a különféle thai hallevesek, sima, kókuszos, rákos, és természetesen mindennapi program volt az elsőszámú thai kedvencem, a csípős-savanyú, citromfüves rákleves (Tom Yum Goong).
Ezzel az utóbbi thai levessel nem tudok betelni, húsz éve kóstoltam meg először és Budapesten is naprakész vagyok abban a tekintetben, hogy melyik étteremben van Tom Yum Goong leves és ott thai, vagy kínai szakács csinálja-e. Szerencsére van ilyen.
Ígértem a látnivalókat, ilyen volt például a Cholatassathan Museum, ezt maga Chulalongkorn király álmodta meg és hozta létre 1891-ben. A múzeum lényegében a tengerre épült és egy természetes tengeri múzeumnak mondanám.
A Chakry-dinasztia három thai királya, IV. Rama, V. Rama és VI. Rama pihent rendszeresen a szigeten.
V. Rama építette a Phra Chuthathut Palace névre keresztelt nyári palotát és a hozzá tartozó további műemlékeket. A palota neve onnan ered, hogy a király fia, Chuthathut herceg a szigeten született.
A nyári palota valóban nagyon szép volt, akár maga az épület, akár a tengerpartról benyúló, fából épített tengeri feletti korzó, a Saphan Asadang balkon.
Megcsodáltam a fehér pagodát, a Pagoda of Wat Atsadang Nimit épületét
Felmásztam a sziget kilátója, a Khao Noi Wiew Point falépcsőin.
A királyi család csak akkor hagyta el a szigetet, amikor a franciák azt elfoglalták. Még pedig azért, mert 1893-ban Thaiföld és Franciaország között konfliktus tört ki Laosz birtoklása okán.
Ko Si Chang szigetén nagyon jó strandok vannak, talán nincs olyan bőségben szolgáltatás, mint a felkapott thai szigeteken, de azért van mindenből, előbb-utóbb itt is lehet bérelni az égvilágon mindent.
És vannak olyan hajókra épült házak, amelyeket mindennap lefotóztam.
A sziget lakói harmóniában éltek az őket körülvevő természettel, és ez meglátszott az egész hely hangulatán. Ha az ember rendben van magával és a környezetével, bárhol élhet elégedetten, gondoltam nem egyszer lefekvés előtt.
Nem tudom, milyen szórakozóhelyek voltak a szigeten, korán feküdtem, korán keltem, ellentétben a Bangkokban és Pattayán töltött napokkal. Ám nyilván, ezek különböző sztorik.
Elérkezett a búcsú ideje, indultam vissza a szárazföldre Bangkokba, majd onnan pár nap múlva Budapestre és otthonról megint pár nap múlva, majd vissza a nemzetközi blogger-találkozóra.
Koh Si Chang kikötőjében még búcsúzóul fotókat készítettem a hajókról.
Si Racha kikötőjében nem különben cselekedtem és ott még voltak szárított halak is.
Si Racha városán át kellett vágni a belföldi buszállomásig. Útközben megéheztem, egy teherautó platóján banánt szállító barátságos helyiektől vettem egy fürtöt.