Pitymallott az ég alján, amikor elindultam az észt pampákon lévő szállodámból. A farkas nevét (susi) viselő hotelről és a tallinni élmények egy részéről itt lehet bővebben olvasni.
Tallinn kikötője szép és modern volt, gigantikus méretű komphajók álltak benne, amelyek előtt már sorakoztak a kamionok, autóbuszok, személyautók.
Az én komphajóm neve Megastar volt, 2017-ben állították üzembe, 212 méter hosszú volt és 49 ezer tonnát nyomott.
Tíz fedélzeti szintje volt, az utasok elsősorban a hetedik, nyolcadik fedélzetet használták, illetve a tetőteraszt.
A teraszról gyönyörködtem a Finn-öbölben. Tallinn és Helsinki mindössze 80 kilométernyire van egymástól, a Finn-öböl déli, illetve északi partján, egymással szemben.
Mi észak felé haladtunk, a hivatalos tájékoztató szerint az utazási sebesség 27 csomó volt óránként, ami 27 tengeri mérföldnek felelt meg, egy csomó ugyanis pontosan egy tengeri mérföld. A hajózásban előszeretettel használják a csomó kifejezést, angolul knots.
Még annyival tartozom, hogy a tengeri mérföld 1,85 kilométer, vagyis előreláthatólag kevesebb, mint két óra alatt ott leszünk a finn fővárosban, mert a 27 tengeri mérföldes sebesség, az nekünk magyaroknak érthetőbben átszámítva 50 kilométer per órás sebességnek felel meg.
A központi étterembe siettem, mert tudtam, hogy kitűnő svédasztalos reggelit adnak, és Litvániában, Lettországban, Észtországban nem volt olcsó az étel, ital. És akkor még nem is beszéltünk a finnországi árakról.
Így hát jól bereggeliztem, a lazacuk isteni volt, életemben ennyi lazacot nem ettem meg egy ültő helyembe, jó sok citromot csepegtettem rá, narancslevekkel öblítettem le és közben elégedetten néztem a Finn-öböl vizét.
Az öböl legkeletibb része egyébként a Néva torkolata és Szentpétervár. Mivel sok folyó ömlik a Finn-öbölben, vizének alacsony a sótartalma.
A vize nekünk, magyaroknak biztosan hideg lenne, mert nyáron is legfeljebb 15-17 fokra melegedik fel. Egyes részek novembertől áprilisig be lehetnek fagyva, és hideg teleken januárban-februárban összefüggő is lehet a jégtakaró.
Azt is olvastam a Finn-öbölről, hogy a világ egyik legnagyobb hajótemetője, az alacsony sótartalmú vízben viszonylag épen maradnak a hajók, és itt nem találhatóak úgynevezett hajóférgek, mint a trópusokon, így azok sem rongálják a maradványokat.
Pukkadásig jóllaktam, így sétára indultam a hajón. Ami lenyűgözött, mert az úszó városban az égvilágon minden volt.
Először is 2800 utast szállíthatott.
A boltok, éttermek, bárok megszámlálását egy idő után abbahagytam, mert se vége, se hossza nem volt az üzletek sorának, ahol az égvilágon mindent lehetett venni, ételtől, italtól, ruhától kezdve a játékokon keresztül az illatszerekig…
De aki akarta, a szerencséjét is próbára tehette.
Azt is olvastam, hogy a Finn-öböl alatt megépítenék a világ leghosszabb tenger alatti alagútját, 2040-re készülhetne el, körülbelül 20 milliárd euróba kerülne, az észt és a finn kormány már elkészíttette a megvalósíthatósági tanulmányt is.
Tallinn és Helsinki között fél órára csökkenne a menetidő. Azt is hallottam már korábban, hogy a finnek kicsit úgy érzik magukat, mintha szigeten élnének, hiszen Helsinki elsősorban komphajókkal közelíthető meg.
Természetesen a hajótársaságok nem örülnek a tervnek, hiszen elbírtam képzelni, hogy micsoda munka, költség volt megépíteni, üzemeltetni, működtetni az alattam úszó hajócsodát – gondoltam újra a tetőteraszon, ahová visszamentem nézelődni.
A tenger gyönyörű volt, a sirályok szemtelenek.
És azt hiszem, nagyobb élmény ilyen hajóval megérkezni Helsinkibe, mint egy tengeri alagúton keresztül.
Erről jutott eszembe, meg a finn árakról, hogy talán tudnék még enni egy kis lazacot. Lesiettem a központi étterembe az üzleteken keresztül.
A távolban egyre jobban kivehető volt Helsinki kedves panorámája.
Tudtam, hogy az első legfontosabb programom a Helsinki Katedrális lesz, amikor legutóbb itt jártam, egy kis lappföldi baleset, elsőszámú fényképezőgép kézből történő buta kicsúszása okán csak a második számú gépemmel tudtam megfotózni a katedrálist.
Búcsút intettem az úszó városnak, régen jártam Helsinkibe, és akkor áprilisi nyirkos hideg volt, most viszont 2018 nyarán jó meleg idők jártak a Baltikumban és Skandináviában is.
