A mindennapos panorámázás annál is inkább lehetséges volt, mert Nizza és az olasz határ között számos pompás látnivaló van. Az ember felszállt a buszra és már sorjáztak is egymás után szebbnél szebb helyek az olasz határig: Villefranche-sur-Mer, Beaulieu, Eze, Cap d’Ail, Monaco, Monte-Carlo, Beausoleil, Roquebrune, Cap Martin, Menton.
Így ha például elmentem Monacóba, Monte-Carlóba, Mentonba, Ezebe, akkor oda- vagy visszafelé csak le kellett szállnom a buszról, attól függően, hogy reggeli vagy esti képet akartam készíteni.
Ha visszafelé jöttem Nizzába, és például délután volt, akkor sokszor már buszra sem szálltam, hanem legyalogoltam azt az öt kilométert még Nizzába.
Villefranche-sur-Mer nem túlságosan nagy, ötezres lakossága van, ám fontos kikötő annak okán, hogy öble a Földközi-tenger egyik legmélyebb természetes öble. Így egészen nagy hajók is beúszhatnak az öbölbe, amelyet keletről a Saint-Jean-Cap-Ferrat, nyugatról a Cap Nice határol. ( A cap jelentése magyarul: fok.)
Az öböl mélysége sok helyen eléri a nyolcvan-száz métert is, a körbevevő hegyek legmagasabb csúcsai ötszáz-ötszázhetven méter magasak.
A kikötő a 18. században némiképp veszített jelentőségéből, mert akkorra nagyon felfejlesztették a nizzai kikötőt, hiszen ott azért egy óriási öböl volt, és a város növekedését sem határolták be úgy a hegyek, mint Villefranche-sur-Mer esetében.
Utóbbi esetében az egyik kedvenc történetem, hogy amikor az 1970-es évek elején a brit adózás miatt a Rolling Stones Dél-Franciaországba költözött, Keith Richards és barátnője, Anita Pallenberg is beleszerethetett ebbe a panorámába, mert itt béreltek ingatlant. Mick Jaggert persze ki sem lehetett robbantani Nizza luxusszállóiból, mindez azonban természetesen nem jelenti, hogy ne ő lenne a rock and roll történelem legnagyobb színpadi előadóművésze, csak szereti a flancot. Így is hívták őket, Keith Richards és Mick Jagger voltak a "Flancos Ikrek", mindig mindenből a legjobb, legspécibb dolog kellett nekik.
Az öbölben való gyönyörködés tehát mindennapi programmá vált. Nem bírtam betelni a látványával, már kívülről fújtam, hosszúsága két és fél kilométer, legnagyobb szélessége másfél kilométer.
Az öböl klímája nagyon kellemes, február a leghidegebb hónap, akkor 7 és 13 Celsius fok között van a hőmérséklet, és a legmelegebb hónapban, augusztusban pedig 20 és 26 fok között van az átlag.
Tudtam, ha valaha is visszatérek még ide, igyekszem a kisfiammal jönni, bizonyára neki is tetszeni fog.
