vasárnap, 12 február 2012 22:28

Berlin felett az ég: a négyszer újjáépített város

Írta:

A hetvenes években, gyerekként voltam először Berlinben, és évtizedek óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, valahogy mindig visszatérek. Végigkövettem az újraegyesítést, az újjáépítést. Valamikor Nyugat-Berlin volt a jobb hely – sok millió mérfölddel jobb -, manapság Kelet-Berlin tűnik izgalmasabbnak. A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Először a XIX. században, a német egyesülést követően a Hohenzollerek szabtak formát a Spree-parti birodalmi fővárosnak. Majd jöttek a harmincas évek megalomán elképzelései; a jóformán mindent porig romboló 1945-ös ostromot követően pedig kezdődhetett az újabb építkezés. A Fal leomlását követően – ez volt a kínai Nagy Fal mellett állítólag a másik, a világűrből is látható, ember által emelt építmény – indult a számszerint negyedik újjáépítés: kilencvenes évek elejétől világviszonylatban is páratlan gyorsasággal formálódott a régi-új főváros.

Amikor a kilencvenes években többször is jártam a városban, még óriási építkezések, daruerdők fogadtak. Sárga védősisakban afrikai építőmunkások serénykedtek, és amikor le akartam fényképezni a dróthuzalokat vonszoló férfiakat, a földkupacok mögül előbukkanó művezető pergő olaszsággal tessékelt kifelé.

Az óriásdarukat kerülgetve, a konténerekből átalakított alkalmi szállások előtt nagy csoport lengyel munkásba botlottam, majd egy portugál, illetve török csapat következett - olasz barátunk kézzel-lábbal magyarázta, őket is tilos fényképezni. A nemzetközi zsibvásárban már alig tűntek fel a közeli erdőcske útjai mellett sétáló orosz és ukrán prostituáltak.

Azóta rengeteget változott a város, szerencsére erdőből, ligetből, parkból változatlanul jócskán akad Berlinben. Az újjáépítések során nagy gondot fordítottak a zöld területekre, a lakható környezetre, és ily módon a németek megteremtették az egyik legegészségesebb környezetű európai fővárost. Egyes statisztikák szerint Berlin területének egyharmadát teszik ki az oxigént termelő zöld részek.

A Ku'damm

Berlin ütőerea Kurfürstendamm sugárút, Bismarck vaskancellár szerette volna lepipálni a Champs Élysées-t, ez nem sikerült, ám a négy kilométer hosszú út valóban impozáns. A Kurfürstendamm jelentése egyébként „választófejedelmi gát”, a berliniek azonban leginkább Ku’dammnak, azaz Tehéngátnak hívják.

A hajdani NDK-s főváros olyan részein, mint az Alexanderplatz, a Rosa-Luxemburg-Platz környékén modern bevásárló központok, éttermek és fittnescentrumok épültek. Az Alexanderplatz, az Eberswalder Strasse, valamint az Oranienburger Strasse környékén találhatók a legjobb szórakozóhelyek, kiállítótermek, kocsmák napjainkban. Ennek az az oka, hogy az olcsóbb lakbérek miatt Nyugat-Berlinből kelet felé indultak a fiatalok és a nemzetközi művészvilág képviselői.

Ugyancsak a keleti részbe tevődött át a híres házfoglalások fő színtere is. A lerobbant régi házakat elfoglaló fiatalok az önkormányzatokkal való egyezkedések során elérték, hogy igen alacsony lakdíj mellett maguk kereshetnek szponzorokat a házak renoválására. Leghíresebb ilyen foglalt ház volt számomra a Thalesse, ahol rendszeresek a képzőművészeti kiállítások voltak.

A Fal maradványai

Lelkiismeretes turista persze nem hagyja ki a Fal, pontosabban annak maradványai megtekintését, ugyanis ma már csak néhány helyen lelhetőek fel a maradványok. Az egyik ilyen faldarabka mellett lévő szuvenírbolt árusa – NDK-s kegytárgyak a specialitásai - úgy vélekedik, inkább ingatlanokba és telkekbe kellett volna befektetnie, nem pedig a szocialista múlt emlékeinek árusításába.

Annak idején, a ’89-es mámoros falbontáskor ugyanis a graffitikel borított nyugati oldalt kellett csupán lekalapálni, és a faldarabokat jó pénzért el lehetett adni az erre legfogékonyabb amerikai és japán turistáknak. (A berliniek nemes egyszerűséggel falharkályoknak hívják az ilyen kereskedőket.) Mígnem azok is rá nem jöttek, a faldarabok hamisítása, nyersanyag fogytán, egész iparággá fejlődött Berlinbe, mondja a fejét szomorúan ingató árus.

Vadnyulak és őrtornyok

Szó volt a város ütőeréről, most a szívét járjuk körül, ez pedig a Potsdamer Platz. Ez a senki földje volt a hidegháborús években, és remegő inakkal vadnyulak szaladgáltak az őrtornyok közepette. Az építkezések dandárjában, pár évvel az egyesülés után, óriási toronydaruk, földkupacok, félig felhúzott házak közt bukdácsoló berlini polgárok próbáltak eljutni a legközelebbi U-Bahn megállójáig.

Ma a tér újra élettel telt meg, bevásárló- és szórakoztatóközpontok, mozik, színházak, uszodák várják a látogatókat és vállalatóriások több százezer négyzetméter alapterületű székházai találhatóak itt. Az az igazság, hogy a nyugat-német állam vezető mindig tartalékoltak pár milliárd márkát arra az esetre, ha megtörténik a “csoda”, az egyesülés, de nagyon jelentősek, dollár-milliárdokba mérhetőek az amerikai és távol-keleti befektetések is.

Az egyik székház tetején kilátó található, a Panorama Punkt, utoljára ilyen magasságból Berlin még gyerekkoromban láttam, az Alexanderplatzon található híres tévétorony tetejéről. Berlin felett az ég az építkezések idején még szürke volt, ám most ragyogó kék, mint gyerekkoromban.

Megjelent: 3539 alkalommal