2017 májusában elutaztam Berlinben, régen jártam itt, időközben felépült az új, egységes német főváros, amely építkezésekről még a kilencvenes években fiatal újságíróként számos riportot írtam, hol magánemberként, hol hivatalosan jutottam ki.
Emlékszem, 1998-ban például elektronikai világkiállítás volt Berlinben, és egy gazdasági magazint képviseltem teljes lelkesedéssel. A Fal leomlása, az építkezések teljesen lenyűgöztek. (A dőlt betűvel szedett szövegek a régi riportok.)
Sárga védősisakban afrikai építőmunkások serénykednek Berlin kétezer nagy építkezésének egyikén. Mielőtt még sikerülhetne lefényképezni a dróthuzalokat vonszoló fekete férfiakat, a földkupacok mögül előbukkan a művezető és pergő olasz nyelven tessékel kifelé. Az óriásdarukat kerülgetve lassan elhagyjuk a terepet, a konténerekből átalakított alkalmi szállások előtt még nagy csoport lengyel munkásba botlunk. Olasz barátunk kézzel-lábbal magyarázza, őket is tilos fényképezni.
…. Annyi azonban tény, jelenleg Európa legnagyobb építkezési területe Berlinben található, … és az állandósult munkaügyi razziák ellenére változatlanul külföldiek építik a jövô évezred Berlinét.
Amikor a kilencvenes évek elején döntés született arról, hogy Bonnból az egész vircsaft (szövetségi gyűlés, minisztériumok, más költségvetési intézmények, stb.) átkerül az egyesített ország régi fővárosába, sokan a gazdaság egyik motorjának szánták Berlin újjáépítését...
Ilyen lett például a Bundestag és mögötte hátul a Reichstag üvegkupolája (2017)…
….a befektetések több mint százmilliárd márkára rúgnak, a nagy üzletbe pedig a német állam mellett öt világrész cégei szálltak be. Így például a Deutsche Telekom AG, a Daimler Benz, az A. + T., vagy a Sony. Ezek a cégek még idejekorán kiszámították: az építkezésre elsősorban a várost hajdan kettéválasztó, ám nyolc éve lerombolt fal helyén maradt üres területek a legalkalmasabbak.
… állványok és a daruk kosarai már messziről jelzik a két világrendszer közt egykoron húzódó frontvonal helyét. A környező üres telkek és házak értéke ugrásszerűen megnőtt, így a leggyorsabb vállalkozók remek üzleteket bonyolítottak le. Az építők által alkalmazott technológiáról egyébként csak annyit: a Sony európai központját Berlinbe költöztető szakemberek ötvenmilliós márkás költséggel és páratlan technikai bravúrral, párszáz méterrel egyszerűen arrébb dobták a Vilmos császárról elnevezett báltermet, amikor úgy találták, az építkezések útjában van.
És akkor most 2017, május, és így néz ki a Sony épülete.
A lebegő, sátorra hasonlító tető alatti hatalmas aulát körbeveszik az éttermek, kávézók, boltok, lakások, a Sony európai központjának irodái.
Ami pedig a legfontosabb már számomra, bent egy kitűnő LEGO-bolt található, azonnal vettem is a gyereknek pár olyan dolgot, ami itthon még nem kapható, de ő már öt éves kora ellenére pontosan, naprakészen ismeri a legújabb termékeket, fogalmam sincs honnét, mert ennyi információ még a gyerekcsatornák televíziós reklámjaiban sincs.
Vagyis, semmi sem drága, hiszen a fél évtizede teljes erővel folyó az építkezési csata ki nem mondott célja, a kor követelményeinek minden szempontból megfelelő ultramodern főváros ne csupán Párizs észak-nyugati részén lévő Défense (Védelem) nevű, a kilencvenes évek elejére elkészült negyedének építészetét múlja felül, hanem az összes európai fővárosét - Londonnal, Rómával, Madriddal egyetemben.
A befektetések kétharmada egyébként a volt Kelet-Berlinbe irányul. Az elmúlt néhány évben az Alexanderplatz és a Rosa-Luxemburg-Platz környékén modern bevásárló központok, éttermek épültek. Manapság az Alexanderplatz, az Eberswalder Strasse, valamint az Oranienburger Strasse környékén találhatók a legjobb szórakozóhelyek, kiállítótermek, kocsmák.
Ennek az az oka, hogy az olcsóbb lakbérek miatt Nyugat-Berlinből kelet felé indultak a fiatalok és a nemzetközi művészvilág képviselői. Az egykori nyugati rész éjszakai központja, a Zoologischer Garden és környéke mára dögunalom lett. Ugyancsak a keleti részbe tevődött át a híres házfoglalások fő színtere is. A lerobbant régi házakat elfoglaló fiatalok az önkormányzatokkal való egyezkedések során elérték, hogy igen alacsony lakdíj mellett maguk kereshetnek szponzorokat a házak renoválására.
Mennyit írtam én a foglalt házakról is a kilencvenes években! Tessék, most egy ilyen 2017-ből, a Rigauer Strassén. A kilencvenes években még jóval több és híresebb foglaltház volt, azok egy részét azóta felszámolták. Akkoriban talán jobban érdekelt az ott folyó élet, manapság már kevésbé.
Az építkezések központjában, a Potsdamer Platzon lévô négyemeletes piros épület tetejéről két márka fejében megszemlélhető a porfelhőben úszó város. Az óriási toronydaruk, földkupacok, félig felhúzott házak közt bukdácsoló berlini polgárok próbálnak eljutni a legközelebbi U-Bahn megállójáig. És hogy milyen lesz a város?
És most itt állok, 2017 májusában a Potsdamer Platzon. Ilyen lett.
A híres berlini Vasalóház, New Yorkban is van ilyen, de az art deco, ez pedig nagyon mai.
A piros épületének első szintjén (a Potsdamer Platzon anno) megtekinthető a város makettje is, a következő szinten pedig a számítógépes grafika segítségével fehér vászonra vetítik ki a 2OO2-es év Berlinét.
A makettek és a film tanúsága szerint nem csupán ultramodern épületekkel, meglepő formájú színházakkal, üzletközpontokkal, irodaházakkal, pályaudvarokkal büszkélkedhetnek majd a berliniek, hanem bőven jut a Spree folyó mentén árnyas park, tenisz- és golfpálya.
"A második világháborúig a Potsdamer Platz az azonos nevű pályaudvar előtt számtalan kereszteződésével, villamos- és omnibuszvonalával Európa legforgalmasabb csomópontjának számított és politikai, szociális és kulturális találkozóhely is volt egyben. Az 1990 után szinte teljesen újjáépített tér a város legmarkánsabb terei közé tartozik és számtalan turista látogatja."
A szuperszonikus Hauptbahnhof, Fő-pályaudvar…
Na, ez most így néz ki 2017-ben.
Ennek a gyönyörű berlini főpályaudvarnak az építését a kezdetektől kezdve nyomon követhettem. Fiatal újságíróként a kilencvenes években több alkalommal is járhattam Berlinben. Kézenfekvő és hálás téma volt, hogy a fal leomlását követően miként építik újjá az egyesített német fővárost. Először a közlekedést kellett kialakítani, átszervezni.
„A 321 m hosszú kelet-nyugat irányú üvegcsarnok fedi le a vasút vonalát vonalát, amit keresztez egy másik, 160 méter hosszú, 40 méter széles észak-dél irányú üvegtető. A keresztezést négy, egyenként 46 méter magas toronyépület szegélyezi, melyek közül kettő-kettő hídszerűen összekapcsolódik a főcsarnok üvegteteje felett.”
A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Először a XIX. században, a német egyesülést követően a Hohenzollerek szabtak formát a Spree-parti birodalmi fővárosnak.
Majd jöttek a harmincas évek elképzelései; a jóformán mindent porig romboló 1945-ös ostromot követően pedig kezdődhetett az újabb építkezés.
A Fal leomlását követően – ez volt a kínai Nagy Fal mellett állítólag a másik, a világűrből is látható, ember által emelt építmény – indult a szám szerint negyedik újjáépítés: kilencvenes évek elejétől világviszonylatban is páratlan gyorsasággal formálódott a régi-új főváros.
A riport befejezéseként még elmentem a Mall of Berlinbe.
"A Berlin központjában, a Brandendurgi kaputól alig néhány száz méterre fekvő Leipziger Platzon a 19-20. század fordulóján épült Wertheim Nagyáruház sokáig Európa legnagyobb áruháza volt, és a kontinens élvonalába emelte a feltörekvő Németország fővárosát."
A csaknem egymilliárd eurós beruházással épült Mall of Berlinbe naponta százezren vásárolnak, én is erre vettem az utat, a legfelső emeletén volt egy hatalmas Toys"R"Us gyermekáruház, itt voltak kötelezettségeim.
(Berlin, 1995-2017)