Léteznek városok, melyek évtizedek óta minden szavazáson a világ legélhetőbb városai között szerepelnek, jellemzően ilyenek a kanadai, svájci, ausztrál, új-zélandi és skandináv városok (hozzátenném, Bécs is mindig előkelő helyen végez). Azt nem mondom, hogy Stockholmban minden tökéletes, és ne lenne például pár száz méterre a Parlamenttől eldobott szemét a vízben, ám az is igaz, ezt az egy esetet láttam, mert mindenütt nagy a tisztaság.
A város központja a Gamla Stan, az Óváros, lényegében itt kezdődött minden a XIII. században, a ma már ódon kis utcácskákkal, macskaköves sikátorokkal, átjárókkal. A hangulatos kis éttermek, bárok, boltok manapság elsősorban a turizmusról szólnak, de nem rossz itt barangolni, fotózgatni.
A Gamla Stan szigetén található a királyi palota is. A jelenlegi svéd királyi ház alapítója, Napóleon volt tábornoka, Jean Baptiste Bernadotte marsall életénél kevesebb meghökkentőbb és érdekesebb életutat találni. Egyszerű polgári családban született Franciaországban, 1763-ban, ügyvédnek szánták, de Napóleonhoz hasonlóan a katonai pályát választotta. Fiatalemberként a jakobinus eszmékért lelkesedett, és részt vett a francia forradalmat követő köztársasági és napóleoni háborúkban. Tábornok lett, majd marsall, az austerlitzi csatában betöltött szerepéért Napóleon hercegi címet adományozott neki.
Így érkezett el 1810. Svédország korábban a Napóleon-ellenes koalícióban vett részt, ám a császár ekkor még hatalma teljében volt. A svédek tartottak a francia megszállástól, ezért Napóleon lekenyerezése érdekében királyt kértek. XIII. Károly néven ugyan volt királyuk, ám ő már idős volt és gyermektelen. Bernadotte nem lett király, ám XIII. Károly koronahercegként adoptálta, és 1810-től lényegében az egykori marsall irányította a svéd politikát. Hogy miért pont az ő személyére esett a választás? Megpróbáltam utánanézni, de nem találtam semmi pontos információt erre nézve. A svédek és Svédország védelme szempontjából valamennyire érthető a választás, Bernadotte az egyik legjobb marsall volt, vagyis kaptak egy kitűnő katonát.
Napóleon egy idő után nem bízott volt marsalljában, és jók voltak a megérzései, Bernadotte úgy döntött, Svédország érdekeit helyezi az előtérbe. Ez pedig egy újabb részvétel volt a Napóleon-ellenes újabb koalícióban és 1814-ben a svédek már a császár ellen harcoltak Lipcsénél, a népek csatájában. Állítólag egy ifjú huszártisztnek, gróf Széchenyi Istvánnak fontos szerepe volt, hogy a csatatéren a svédek időben csatlakozhattak a koalíció seregeihez.
Napóleon bukása után Svédország megkapta Norvégiát, amely addig Dániával volt perszonálunióban, ám a dánok a franciák oldalán harcoltak. Így amikor XIII. Károly 1818-ban meghalt, Jean Baptiste Bernadotte marsall XIV. Károly János néven svéd, valamint III. Károly János néven norvég király lett. 1844-ben, 81 éves korában hunyt el a jelenlegi svéd királyi ház alapítója. Élete vége felé már betegeskedett, egy ízben az orvosok eret akartak vágni rajta, a király erőtlenül tiltakozott, végül felgyűrték az inge ujját. Ez a sztori kamaszkorom óta nagyon tetszett, mert az egykori jakobinus Bernadotte karjára odavolt tetoválva, hogy „Mort aux rois”, vagyis „Halál a királyokra”.
Aranyos. A következő képen a király lovas szobra látható, ám figyelem, ez a kép nem Stockholmban, hanem Oslóban készült, az ottani királyi palota előtt, hiszen, miként említettem volt, Bernadotte III. Károly János néven norvég király is lett.
A királyi palotáról (ez már ismét Stockholm) két fotó.
A Gamla Stanon járva-kelve, minden irányba szép kilátás nyílik a környező öblökre, szigetekre. Mivel Svédországban télen előfordul, hogy csak pár órára van világos, ezért a svéd lányok minden napsütötte percet kihasználnak.
De haladjunk tovább, ha Stockholm, akkor Nobel-díj. A díjat egy meglehetősen csúnya épületben adják át, a következő képen látható harmadik nagy, emeletes házban, a Koncertházban. A tér neve egyébként Sergels Torg, a tömegdemonstrációk, a tüntetések, a felvonulások tere.
A Nobel-díj átadását követő díszvacsorát viszont már egy nagyon szép épületben, a stockholmi városházán, annak Kék Termében rendezik meg. A terem nem kék, eredetileg ilyen színű lett volna a belső vakolat, ám a tervező, Ragnar Östberg meggondolta magát, jobban tetszett neki az eredeti vörös tégla, de a név nem már változott. Így az 1911 és 1923 között épült városháza maradt egységesen vöröstéglás, utóbbiakból mintegy nyolcmillió darabot használtak fel. A terem nem túlságosan nagy, és a díszvacsorán hagyományosan 1300 vendég (köztük mindig 250 diák) vesz részt, így bármilyen jó is az étel, mindenki szűken van a helynek, még a királyi család is. Csoda, hogy a meghívottak eddig nem szúrták meg egymást a villával, késsel. Ez az ominózus Kék Terem, szép vörösben és a besütő napban.
A bankett résztvevői ezen a lépcsőn jönnek le. A lépcsővel szemben, ez esetben a bal vállam felett fent a falon van egy csillag. Mindenkinek azt kell néznie, miközben lelejt a lépcsőn, mert így mutat jól a képeken. A vacsorát a svéd tévé élőben közvetíti. A képen természetesen vannak szőke svéd lányok is.
A városháza kertje is nagyon látványos, a héttérben a Lovagok Szigete látható, és a Lovagok Temploma. Onnan is lesz majd fotó, ami viszont a Városháza távoli panorámáját mutatja meg. A kép jobb oldala nem homályos, az ott füst, aznap reggel kigyulladt egy hajó a vizen.
Ez a kép szintén a városháza kertjét ábrázolja, de az irány más, most nem a Lovagok Szigete, hanem Langholmen és Södermalm irányába, ezek is gyönyörű szigetek.
Ez pedig Bigger Jarl, Stockholm alapítójának síremléke, a Városháza egyik végében található.
Késő délután van Stockholmban, a képen jobbról a Városháza, balról a Lovagok Szigete, a Gamla Stan, szemből Södermalm.
Igértem egy képet, amelyen a Városházát a Lovagok Szigetéről láthatjuk. A középen lévő csillogó üvegépület a vasúti pályaudvar, ilyet sem láttam még.
A Lovagok Szigetén a Lovagok Templomában - ez az egyik legrégibb templom Stockholmban - található a svéd királyok temetkezési helye.
Most nézzünk meg pár stockholmi múzeumot. Az egyik legnagyobb attrakció az 1628-ban az első útján elsüllyedt Vasa zászlóshajó, 1961-ben emelték ki, tökéletes állapotban. Mégpedig azért emelhették ki ilyen állapotban, mert a Balti-tengerben nem él meg az a hajóféreg, ami például melegebb tengereken szétrágja a hajóroncsokat.
A Vasa-hajó szerencsétlenségében és több tucat tengerész, kíváncsiskodó halálában több tényező is közrejátszott. Párhuzamosan a nagy ellenfél lengyelek is hajót építettek, ezért II. Gusztáv Adolf a már lényegében elkészült hajón változtatásokat kért, második ágyú-fedélzetet és más változtatásokat is végrehajtottak az eredeti méretekhez képest. Híres tervezője a munkálatok közben meghalt, helyét egy tapasztalatlan fiatal mester vette át, aki nem mert ellentmondani a királyi kéréseknek.
A Vasa-hajó egyensúlya katasztrofális lett, így indult neki első útjának a királyi palota elől, díszsortüzekkel, örömrivalgással, fedélzetén meghívott vendégekkel. Elvileg a tűzereje majd az egész lengyel flotta tűzerejének felelt meg. Majd egy váratlan széllökés, egy nagy hullám, és a büszkeség megdőlt, az ágyúréseken ömlött befelé a víz, megtörtént a tragédia.
1956-ban találták meg, 1961-ben a kiemelést – a Nobel-díjhoz hasonlóan – élőben közvetítette a svéd televízió. A Balti-tenger mindent konzervált, ami csak a hajón volt, így nem meglepő, a múzeum Európa és a világ egyik leglátogatottabb múzeuma, ilyet ugyanis máshol nem látni.
ABBA. Híres svéd együttes, amely jelentős sikereket ért el. Ha-ha. Hány millió ember életében játszhattak szerepet? Elképesztő szám jönne ki. Gyönyörű, tiszta zene, a gyermekkorom zenéje.
Stockholm, Skanzen, a világ egyik legnagyobb szabadtéri múzeuma. Ilyen lehetett egy svéd boltocska abban az időben, amikor még nem voltak jómódúak és rengeteg svéd menekült ki Amerikába.
A Skanzenből is jól látható, hogy Stockholm mennyire szép és zöld.
Ezek a képek hajókázás közben készültek, remek mulatság, Stockholm a vízről is nagyon szép.
Horgászás Stockholm szívében.
A következő képen XII. Károly szobra látható. Korábban szó volt róla, hogy az egykori jakobinusnak, a jelenlegi királyi ház alapítójának, Bernadotte marsallnak milyen regényes élete volt. XII. Károly életéről 1985-ben olvastam először, egy kitűnő ifjúsági könyvben, a Vasfejűben, a Delfin-könyvek sorozatban jelent meg. A szerzője Teknős Péter. Szerintem remekmű, a szerző több ifjúsági regényéhez hasonlóan. Mindenesetre XII. Károlyról ennél érdekesebb könyvet nem írtak.
Részlet a Delfin-könyv hátsó oldaláról: "Konok elszántság, mindent legyőző akaraterő, puritán életmód egyrészről, féktelen hatalomvágy, világuralmi tervek, nagyhatalmi álmok másrészről – XII. Károly svéd királyt, a 18. század elejének zseniális hadvezérét röviden így lehetne jellemezni. Semmi kétség, páratlan gyorsaságú hadmozdulatainak, vakmerő csatáinak és nagyszerű győzelmeinek híre futótűzként járta be Európát. Merész gyorsasággal tönkreverte Dániát, a narvai csatában legyőzte az orosz sereget, majd lemondásra kényszerítette II. Ágost lengyel királyt. Győzelmeinek hírét hallva senki sem sejtette, hogy igazában saját hazáját teszi tönkre, amelyet a költséges hadjáratok a végletekig kimerítettek. Teknős Péter könyve hiteles és nagyon izgalmas képet rajzol XII. Károlyról és az őt végül is legyőző ellenfeléről, Nagy Péter cárról."
Hej då, Stockholm.
