Egykoron, a mai Puerto Montt város helyén egy indián település volt, az ő nyelvükön Mellipulinak hívták. Mellipuli négy dombot jelent és valóban, a négy domb a mai napig látható, az indián településhez hasonlóan a mai Puerto Montt is a dombok által közrezárt területen helyezkedik el.
Majd jöttek a spanyolok, hozták magukkal az európai betegségeiket, amelyek ellen az indiánok immunrendszere tehetetlen volt. Ám igazából a spanyolok sem ragadtak meg itt, más területeken alapítottak városokat és a környék elnéptelenedett.
A 19. századra azonban a spanyol gyarmatbirodalom is felbomlott, a mai Közép- és Dél-Amerika országai függetlenné váltak. Megalakult Chile is, bár az új országoknak előbb le kellett játszaniuk bizonyos meccseket egymással, konkrétan háborúztak a felszabadult új területekért.
Chile északon Peruval és Bolíviával rendezte fegyveresen a területi kérdéseket, győztesen jött ki a purparléból. Délen a még megmaradt indián törzseket kellett betörnie, ezt is sikeresen tette.
Így alakult ki Chile, amely észak–déli irányú kiterjedését számítva a Föld leghosszabb országa, a dél-amerikai kontinens nyugati partjának nagy részét jócskán felöleli, a tengerpartjának hossza 4300 kilométer. Viszont átlagos szélessége 100 kilométer, vagyis olyan, mint egy gyufaszál, mint egy fogpiszkáló.
Mi legyen az elnéptelenedett területekkel? Vicente Perez Moralesnek hívták azt az urat, aki úgy gondolta, majd Európából jönnek ide telepesek. Morales egy időben Chile konzulja volt a németországi Hamburgban, ezért a német honfoglalást segítette elő minden erejével.
A 19. század közepén negyvenezer német érkezett Chilébe.
1853-ban a német telepesek megalapították Puerto Montt városát (még nem ez volt a neve). A helyzet ráadásul bonyolultnak bizonyult, ropogtak a fegyverek az újonnan születő dél-amerikai államok között, így nem volt egyértelmű, hogy ez a terület – akár sok, máshol található terület Venezuelától Argentínáig – hová, melyik országhoz fog majd tartozni.
Chile akkori elnöke, Manuel Montt nagyon szerette volna, ha a németek, az újonnan alapított város és az egész régió Chiléhez csatlakozna. Legnagyobb örömére a németek így döntöttek.
Még az elnök nevét is felvették, így lett a név Puerto Montt.
Az elnök szobra, amelyet az alapítás centenáriumára emeltek 1953-ban.
Szóval, ide jutottam én el. A Csendes-óceán partján fekvő chilei város ideális kiindulópontja annak, ha az ember gyalog, busszal, hajóval akar átjutni a lenyűgöző Andok-hegyláncon.
Németek és német emlékek még vannak, de csak módjával. A lakosság már alapvetően chilei. De rengeteg a német vezetéknév, spanyol keresztnévvel.
Ez a Club Alemán, vagyis a Német Klub épülete.
Egy fél napom volt az Andok-hegységébe történő indulás előtt. Az Andokot már láttam a Buenos Aires - Santiago de Chile repülőjárat tízezer méternyi magasából, elvarázsolt és félelmetes is volt. De gyalog, busszal, hajóval a földön is megakartam tapasztalni, milyen is az, amikor az ember keresztülvág rajta.
Úgy döntöttem, akkor megnézem ezt a chilei-német várost.
A Csendes-óceán partjánál kezdtem.
Puerto Montt városában az tetszett, hogy emberi léptékű volt minden. Az egyeteme így nézett ki, barátságos, fából épült felsőoktatási intézmény.
A katedrálisa is egyszerű volt.
A német betelepülés emlékműve - Monumento a la Colonizacion Alemana.
Az óriások szobra.
De a Csendes-óceán valahogy mindig visszahúzott magához, régi bizalmasom ő, sok olyant elmondtam már neki partjainál üldögélve, miket még élő embernek soha.
Korán lefeküdtem, mert tudtam, reggel indulás az Andokba. Puerto Montt városába reggelre kiadós eső érkezett. Mi lehet akkor az Andokban? Töprengve néztem ki a busz ablakán.
