Mindez Jáva szigetén, Borobudurban történt, a turisták szumátraiak voltak, életük nagy kalandja volt a jávai látogatás, és bónuszként még fehér embert is láttak. Videóznak is veszedelmesen, de nagyon kedvesek, élmény vagyunk nekik, ezért magyarul, majd angolul is elmondjuk nekik: „jó napot Indonézia, magyarok vagyunk, Európából, Magyarországról, Budapestről jöttünk”. Szumátrai barátaink boldogok, majd leesnek a mélybe, annyira integetnek távozásukkor.
Borobudurt a Saliendra dinasztia építette a 9. században, 1006-ban egy tűzhányó kitörése borította el vulkáni hamuval, lakói elhagyták, az őserdő elborította - csak 1814-ben fedezték fel újra. 1907-ben a hollandok kezdték felújítani az építményt, az UNESCO 1970 és 1980 között végeztette el a restauráció dandárját. Borobudur szanszkrit eredetű neve nagyjából annyit tesz, hogy buddhista templom, ami a hegyen áll, mások szerint egyszerűen sok Buddhát jelent, ám én ebben a kérdéskörben nem tudok állást foglalni.
Az építők nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy a déli félteke legnagyobb építményével a buddhista világmindenséget képezik le, sűrítik össze ide; csodálatosan sikerült. A templom az Ég és a Föld szimbolikus leképezése, nyolc szintje van, öt darab négyszögletű terasza az anyagi világ szimbóluma, felettük három, kör alakú terasz jelképezi a szellemi világot. A legfelső teraszon lévő hatalmas sztúpa a nirvánát szimbolizálja. A teraszokon 432 Buddha-szobor van, és az 1500 domborművel együtt a buddhizmusról mesélnek a látogatónak, a sztúpákkal együtt ők a buddhizmus kőbevésett enciklopédiái.