Langkawi tulajdonképpen egy szigetcsoport az Andamán tengerben, a fősziget neve is Langkawi, nagyjából ugyanolyan távolságra található az észak-maláj, illetve a dél-thaiföldi partoktól.
Korábban már jártam az Andamán-tenger egyik szigetén újságíróknak szervezett tanulmányút keretében, ez pedig a thaiföldi Phuket szigete volt, amely 230 kilométerrel északabbra fekszik Langkawinál. (Erről az útról itt található a riportom.)
Már akkor is nagyon tetszett az Andamán-tenger kéksége és alig vártam, hogy a gép leszálljon Langkawin. A tenger itt is gyönyörű kék volt és a szállás minden igényt kielégített. Nagyon szép zöld környezetben, kis földszintes apartmanok között kanyarogtak a bokrokkal, virágokkal övezett gyalogjárdák.
Az esős évszakot pedig nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan esik. Rendszeresen jön napi három-négy, kisebb-nagyobb zuhé, de a köztük lévő időben gyakran a nap is kisüt és minden növényen csillognak az esőcseppek.
Ebben a trópusi esőben még meg sem fázik az ember, de természetesen érdemes fedél alá menni. Ha nagyon rákezd, a legközelebbi fedél, egy üzlet verandája is megteszi. Valahogy mindig akkor kezdett el esni az eső, amikor, ehhez a verandához értem, sokszor húztam meg magam alatta.
A veranda alól akár világos volt, akár sötét, szemlélgettem a trópusi maláj esőt. A világ végén voltam.
Mivel folyamatosan kóboroltam a szigeten, így naponta többször is megtörtént, hogy menedéket kellett keresnem.
A legjobb menedék valamelyik maláj, vagy kínai vendéglő volt. Délkelet-Ázsia az a hely, ahol a tengeri herkentyűket józan áron adják, az ember a homárt is mindennap megengedheti magának. Nem is tettem másképp.
Azért időnként turistáskodtam is, hiszen voltak kötelező látnivalók.
Langkawi világhírű látványossága a tengerszint felett közel 700 méter magasan lebegő Sky Bridge, a függőhíd két végén egy-egy kilátóban végződik, középen viszont csak egy 87 méter magas oszlop tartja.
Mindezt azért oldották meg így, hogy minél inkább kíméljék a természeti környezetet. Sőt, a világ leghosszabb, több mint 2 kilométeres hosszú (a hídhoz vezető) felvonója alatt sincs út a dzsungelben, nem vágták át a zöld útvesztőt, csak a felvonó visz fel a magasba. A panoráma gyönyörű.
A függőhíd megtekintése után visszatértem a szállásra, vittem magammal dupla adag csirkét, mert a maláj cica azt szerette leginkább. Már ott ült az asztal alatt.
Megint jöttek a felhők és miközben az apartman verandáján falatoztunk, körülöttünk esett a meleg maláj eső. A világ végén voltunk. Vihar közelgett, sötétkék és fekete felhők jelentek meg a tenger felett.
Látod, maláj cica, mondtam, ez igazán szép.
Néztem a tengert és a partot. Langkawi több mint száz kisebb-nagyobb szigetből áll, a fősziget maga Langkawi, ahol a legjobb dolog talán, hogy a kitűnő strandok, és a turistáknak kiépített vendéglátós részek mellett megmaradt az őserdő, a dzsungel nagy része.
Az esőfelhők egyre közelebb kerültek. A hullámok is rákezdték.
Majd elkezdődött a trópusi vihar, a maláj cicával iszkoltunk fedezékbe, ahol én fotózásba kezdtem.
Majd lassan csendesedni kezdett az idő, a maláj cica is kimerészkedett a nyílt terepre.
Visszamentünk az apartmanhoz, kapott még csirkét, és pedig bementem és még olvasgattam kicsit elalvás előtt.
Langkawi a nevét valószínűleg az itt élő, őshonos barna sasokról kapta, a sas malájul lang, a kawi pedig a vöröses-barnát jelenti.
Langkawin az első európai ember nagy valószínűséggel egy francia tábornok volt a 17. században, aki nagyon fontos feladattal érkezett, borsot vásárolt a helyi szultántól. Az őserdő őt is lenyűgözte, csak neki velem ellentétben még nem volt olyan nagy szerencséje, hogy modern felvonóból, a magasból gyönyörködhetett a zöld útvesztőben.
Langkawi szultánjainak hatalmát a sziámi birodalom törte meg a 19. században, őket viszont az angol gyarmatosítók szorították ki. Langkawi Malajziával együtt 1959-ben nyerte el függetlenségét.
Ezeket olvasgattam, majd elővettem W. Somerset Maugham: Eső című novelláját, amelyet az időjárás tekintettel már Magyarországon jó érzékkel beletettem a bőröndömbe.
Másnap reggel csináltam tengerpartos maláj zászlós és tengerpartos ázsiai lányos képet.
Este elhatároztam, hogy elmegyek szórakozni valamilyen zenés helyre. Amint elindultam, elkezdett esni az eső, így menedéket kerestem. Újra az ismerős bolt verandája alatt sikerült meghúzni magam. Sötétben még nem álltam itt.
A zenés hely kitűnő választás volt, már maga az esőáztatta épület is tetszett.
Késő éjszaka jöttem el a szórakozóhelyről, megálltam a világ egyes városaitól lévő távolságot jelző táblánál. Tényleg messzire kerültem az otthontól. A világ végén voltam.
Visszamentem az apartmanba. A maláj cica ott ült az egyik széken ülve, várta a sült csirkéjét.
A világ végén voltunk. Aztán rájöttem, egész életemben a világ végén voltam. Ezt elmondtam a maláj cicának. Meg azt is, hogy nem baj, a szabadságom megmaradt.