Az Istár-kapu Babilon öt városkapuja közül volt az egyik, Nabú-kudurri-uszur király uralkodása alatt (Kr.e. 605 - 562) épült, vagyis két és félezer éve. A király ismertebb neve Nabukodonozor, így szerepel a Bibliában is.
Amikor 19. század végén a Deutsche Orient-Gesellschaft tudósai ráleltek az Istár-kapura, az bizony lényegében csak egy hatalmas halom törmelék volt. A régészek már a féltenyérnyi, tenyérnyi nagyságú daraboknak is örültek.
A hatalmas kapu helyreállítása a muzeológia történetének egyik legnagyobb, legköltségesebb vállalkozása volt. Évtizedekig tartott, míg a babilóniai mitológia fő alakjait, oroszlánokat, bikákat, sárkányokat és más különböző meselényeket ábrázoló műalkotást összerakták, ebben meghatározó szerepe volt egy német tudósnak, akit úgy hívtak, hogy Walter Andrae.
Az első, törmelékkel teli ládák 1903-ban érkeztek meg Berlinbe. (Az 1898-ban kezdődött, évtizedeken keresztül tartó régészeti feltárások vezetője is megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, ő a német tudós, Robert Koldewey volt.)
A kapu névadója Istár isten, akinek a jelképe az oroszlán, amely a hatalom és az erő szimbóluma is; láthatjuk a történelem számos fontos műalkotásával összefüggésben.
A sárkány egy másik isten, Marduk, valamint Babilon szimbóluma.
A bika pedig nem más, mint az emberi szenvedély szimbóluma, és a sumér nép szent állata.
Hérodotosz szerint egyébként a városfalak olyan szélesek voltak, hogy két négylovas szekér fért el egymás mellett. Az Istár-kapu magasságát 15 méteresre becsülik.
Babilon a Kr. e. 539-ben a perzsák foglalták el, egyetlen éjszaka alatt.
Látva a végeredményt, hihetetlennek tűnt, hogy Babilon városkapuját, az Istár-kaput tenyérnyi, vagy még kisebb mázas cserépdarabokból rekonstruálták német régészek. Igaz, a munka is évtizedekig tartott.
Több óra kellett, míg végre eltudtam szakadni látványától, szokás szerint örülhettem, hogy egyedül utazom, szervezett utazással legfeljebb félórám lett volna erre a csodára.
