A Föld első keresztény állama, a Római Birodalmat is megelőzve, 301-ben Örményország lett. II. Tiridatész örmény király egyébként már 299-ben megtért, és három évvel később egész népét keresztény nemzetté tette. Mindebben döntő szerepe volt Örményország védőszentjének, apostolának, szimbólumának, Világosító Szent Gergelynek.
Az örmény egyház 451 után mind Rómától, mind az ortodox egyházaktól elszakadt, miután nem fogadta el a kalkedoni zsinat tanítását Krisztus kettős (isteni és emberi) természetéről.
Az örmény apostoli egyház önmagát ortodoxnak és katolikusnak is tartja, amennyiben az ő hite az igaz keresztény, az egyetemes egyház hitének a kifejeződése.
A világ legmagasabban fekvő tavai közt
Örményország egyik legszentebb helye a 940 négyzetkilométer kiterjedésű Szevan-tó, amely partjain, benyúló félszigetein ősi kolostorok őrzik az időt. Mindez 1900 méteres tengerszint feletti magasságban, így a tó a világ legmagasabban fekvő nagy tavainak egyike. Huszonnyolc folyó és patak táplálja, viszont a befolyó víznek csak tíz százalékát vezeti le a Hrazdan folyó, a maradék kilencven százalék elpárolog, emiatt lényegében belső lefolyású tónak tekinthető.
A szovjet időkben az Ararát-síkság öntözésére és a vízenergia-termelésre használták ki. Ennek következtében a vízszintje 1940 és 1970 között mintegy 20 méterrel, a térfogata pedig több mint negyven százalékkal csökkent.
Fekete vulkáni tufából épült kolostorok
A tó kolostorai fekete vulkáni tufából épültek, innen is az egyik legjelentősebb kolostor neve: Sevanavank, azaz Fekete-kolostor. Egy földnyelven található, ám egykor sziget volt, melyen 874-ben a Bagratuni-dinasztia első uralkodójának lánya, Mariam hercegnő építetett.
Tulajdonképpen épületegyüttesről, két templomról beszélünk, a nevük pedig a Szent Tanítványok és a Szent Istenanya temploma. A szigetből pedig azért lett félsziget, mert miképpen szó volt róla, a szovjet időkben megcsapolták a víz szintjét.
A 9. század végén a területen nagy csata zajlott az örmények és a hódító arabok között. Az örmények, a szerzetesek segítségével, hónapokig tartották a kolostorkomplexumot. Később az örmények nyílt csatában legyőzték az arabokat. Később Timur Lenk katonái és a perzsák is megtámadták a szigetet. A 16-17. században a falakat elbontották.
Az örmény kolostorok ikonosztázai a bizánci hagyomány örökösei, de egyedi örmény jellegzetességekkel, mint a monumentális kőfaragások és a helyi stílus elemeinek beépítése, gazdagítják a liturgikus teret.
Az örmény keresztes kövek, azaz a kacskarok díszesen vésett emlékkövek, melyek központi motívuma az örmény kereszt, gyakran napkorongon vagy örökkévalóságot jelképező keréken állva. Ezek az egyedi, kőből faragott sztélék a keresztény hitet, a hazához való ragaszkodást, az emlékezetet, a győzelmet és a védelmet szimbolizálják, és különleges vallásos ünnepség keretében állították fel őket. A kolostor 1930-ig működött, ekkor távozott az utolsó szerzetes. A templom körül számos kacskar tekinthető meg.
A kacskarok díszes sztélék, amelyeket általában helyi kövekből faragtak, általában másfél méter magasak, kereszttel díszítettek. A kereszt gyakran a napkorongon vagy az örökkévalóságot szimbolizáló keréken áll, mellette szentek, növények, állatok, esetleg geometriai formák. A faragványokat kalapáccsal, vésővel faragták ki, majd homokkal csiszolták a kő durva felületét. Örményországban több mint ötvenezer ilyen sztélét tartanak nyilván, mindegyik egyedi.
