kedd, 30 november 2021 12:17

Beduinok között az egyiptomi sivatagban

Írta:

A beduin arab nyelven annyit jelent, hogy a puszta lakója. Ezt még a terepjáróban olvastam, indulás előtt. Egyes egyiptomi irodák ugyanis szerveznek a még törzsi formák közt élő nép ma már egyre kisebb csoportjaihoz úgynevezett látogató túrákat. Persze, az irodák és a beduinok is pénzt keresnek ezzel, de utóbbiaknak ennek köszönhetően nem, vagy csupán kisebb részben kell feladniuk ősi életmódjukat és nem szükséges valamelyik városban munkát vállalniuk.

A beduinok eredete az Arab-félszigetre vezethető vissza, ez volt a bölcső, elsősorban a mai Szaúd-Arábia területe. Ami nagyon érdekes, több ezer éve még igenis füves puszták voltak a mai sivatagok jó része helyén, így a puszták népe elnevezés helytálló és pontos.

A terepjáró előtt még jókora út állt, így nézegettem a sivatagot és közben néha olvasgattam.

A Szaharában olyan állatok több ezer éves sziklarajzainak sokaságát találták meg, amely állatok vízhez kötöttek, így például a krokodilok.

Sőt, a Szaharának gazdag élővilága volt tízezer évvel ezelőtt, mert a visszahúzódó, zsugorodó jégmezők alacsony nyomású övezeteket alakítottak ki, bőségesen volt csapadák. Ám a jégmezők már annyira eltűntek észak felé, hogy két-háromezer évre rá, a Szahara kiszáradt.

Az első beduin, akit megpillantottam.

Említettem a bölcsőt, az Arab-félszigetet, de természetesen a beduinok nyugaton eljutattak egészen Marokkóig, Mauritániáig, kelet felé pedig Irakig. Amikor még valóban a puszták népe voltak, szívesen támadták meg azokat a népeket, amelyek az ókori történelemhez általánosabb szokásának megfelelően inkább a folyók mellé települtek.

A területek kiszáradása után (a Szahara sivatagot jelent arabul) a beduinok alapvetően az oázisok és a vízlelő helyek mellé települtek, és innen csak akkor mozdultak ki déli irányba, amikor megérkeztek az őszi esők és a sivatagtól délre még akadtak olyan helyek, ahol füvet találtak az állataik számára.

A fotózás után kaptunk ebédet, amely elsősorban húsból állt, de ez igazán beduinos volt, hiszen ők nem növénytermesztésből, hanem nyájaik tejéből, húsából élnek. Igaz, manapság már tartanak csirkéket is, amely a világ legnagyobb étele, a töltött teve alkotórésze.

A tevében van egy bárány, abban pedig húsz csirke, hogy egészen biztosan napokon keresztül sütik.

Ebéd után meg lehetett nézni a falujukat, amely nem hagyományos európai értelemben falu, akad már néhány vályogépület, ám leginkább kartonházakból, sátrakból áll.

A sátrakat sokszor teve- és kecskeszőrből készítik, igen praktikus szerkezetek, oldalai felhajthatóak, hadd szellőzzön, éjszakára, vagy homokviharok esetére pedig lehajtják a mobilfalakat.

Talán nem meglepő, a beduinok kilencven százaléka napjainkra letelepedett és a maradék tíz százalék folytatja az ősi, nomád életformát. Utóbbinak igen szigorú szabályai vannak.

Egyes európai országokhoz hasonlóan (Albánia, Szerbia) itt is komoly, évszázados, mondjuk úgy, hogy hagyományai voltak vérbosszúnak. Ha valaki vét egy másik törzs ellen, akkor az a két törzs teljes szembenállását jelentette, így komoly villongásokra került sor nem egyszer. Természetesen a régmúlt időkről beszélek.

A törzsi közösség annyira teljes volt, hogy minden vagyontárgyat közösen birtokoltak, kivétel csak a nő és a gyerek voltak, csakis ők képezték a magántulajdon tárgyát.

De igyekezni kellett, vissza, a legközelebbi városba, az éjszakát én sem kívántam a sivatagban tölteni. Egy kíváncsi kisteve pillantása tüzében indultam el a terepjáró felé.

Megjelent: 1492 alkalommal

Kapcsolódó elemek