Egyiptomban – és az arab országok jelentős részében – a turistalátványosságok körül a turisták egyfajta kellemetlen videójátékot játszhatnak az arab árusokkal. Ez nagyjából abban áll, hogy próbálod kikerülni őket, tiszta videójáték, csak a valóságban.
Elmondod arab nyelven, hogy köszönöd, nem kéred, elmondod angolul, hogy nem szeretsz vásárolni, de csak jönnek. De hát ők pénzt akarnak keresni, és nagyon sokszor igazán fárasztók.
Azt azonnal leszűrik, hogy melyik országból jöttél, Európa melyik fertályáról jöttél, és ha kell, 10-15 nyelven is azonnal tárgyalóképesek. Nagy nehezen megegyeztünk, hogy én is dolgozni jöttem, riporter vagyok, fotóznék, írnék stb. Végre megszabadultam tőlük.
Egyiptom egyébként talán a legrosszabb ebből a szempontból, százmilliós, túlnépesedett ország a Nílus mentén, az árusok sokan vannak és nagyon kell nekik a pénz. Tunéziában, Marokkóban kevésbé erőszakosok az urak, Katarban pedig egyenesen nyugodtan sétálgathatsz a piacon, itt látszik az árusokon a jómód, esetükben nem kenyérkérdésről van szó, szerintem a katari állam még támogatja is őket valamilyen formában. Így kényelmesen nézelődhetsz, mert Katarban tudják: ha a nyugati ember vásárolni akar, úgyis odajön és ha tetszik neki az áru, megveszi.
A Dzsószer piramis 1979-től az Unesco világörökség része, a szakkarai nekropolisz része. Készítésének idejét 4700 évvel ezelőttire teszik, több fáraó is építtette, de a legtöbbet Dzsószer, ezért viseli az ő nevét.
Bár a piramis szorosan hozzátartozik az egyiptomi halottkultuszhoz, Dzsószer fáraó mégsem idetemetkezett, sírja jelenleg ismeretlen. Az alabástromszarkofágját megtalálták, de üres volt. Olyan teória is van, hogy talán már az ókorban kirabolták, de manapság ezt már nehéz megmondani évezredek távlatából.
A Dzsószer-piramis alépítményeinek teljes hossza meghaladja az 570 métert. A három közel párhuzamos főfolyosó 365 méter hosszúságú és 400 helyiséget köt össze.
A nagy köveket szánon és nedves iszapon csúsztatva szállították ide. A gízai piramisokkal ellentétben lépcsőszerű lett a kiképzése, ezért is mondják a szakértők, hogy jobban hasonlít egy maja piramisra, mint például Kheopsz fáraó piramisára.
Az utóbbi évtizedekben rá is járt a rúd a Dzsószer-piramisára, 1992-ben egy földrengés után komoly károk keletkeztek benne.
Az ezredforduló után pedig a turistabuszok tettek keresztbe, az általuk keltett rezgések repedéseket okoztak a piramis falán, ezért manapság már távolabb kell megállniuk az építménytől.
A piramis rekonstrukciója is megkezdődött, bár anyagi okok miatt többször is fel kellett függeszteni.
Ennél is nagyobb baj volt, hogy a helyreállítási munkák miatt több falrész is leomlott, ebből nagy botrány lett Egyiptomban.
Még utoljára visszanéztem a hatvan méter magas, lépcsős szerkezetű piramisra, amelyet nem csupán Egyiptom első piramisának hívnak, hanem a világ legrégibb tisztán kőépítményének is.
