A Langkawi szigetcsoport Malajzia északnyugati részén, az Andamán-tengerben, a Maláj-félszigettől kb. 30 km-re nyugatra, közel Thaiföld délnyugati határvonalához. A 104 kisebb-nagyobb szigetből álló csoport Kedah maláj állam része.
A fősziget maga Langkawi, Malajzia északi részén fekvő sziget, nagyon közel Thaiföldhöz. A szigetben a legjobb dolog talán, hogy a kitűnő strandok, és a turistáknak kiépített vendéglátós részek mellett megmaradt az őserdő, a dzsungel nagy része.
Ellentétben a másik kedvelt maláj szigettel, Penanggal, amely nem volt ilyen szerencsés, és nagyságrenddel kisebb zöldterülettel bír.
Langkawi világhírű látványossága a tengerszint felett közel 700 méter magasan lebegő Sky Bridge, a függőhíd két végén egy-egy kilátóban végződik, középen viszont csak egy 87 méter magas oszlop tartja.
Mindezt azért oldották meg így, hogy minél inkább kíméljék a természeti környezetet. Sőt, a világ leghosszabb, több mint 2 kilométeres hosszú (a hídhoz vezető) felvonója alatt sincs út a dzsungelben, nem vágták át a zöld útvesztőt, csak a felvonó visz fel a magasba.
Mivel hajnalban indultam, az első felvonót el is kaptam. Elindultunk a magasba.
A csodás panorámára számítottam, a világhírű híd látványára is, ám a kora reggel még gőzölgő dzsungel, a zöld útvesztő, a fehér vízesések látványára nem, így a szavam is elakadt.
El is határoztam, ez az őserdő megérdemel egy külön riportot.
Ráadásul olyan gazdag volt a fotóanyag, hogy ha még a függőhidat, a kilátókat, a felvonót, a tengeri panorámát is beakartam volna mutatni, tudtam, ember nem olvas el egy ilyen végtelen hosszú riportot. (Vagy mégis?)
Mindenesetre most csak az ébredező és gőzölgő, végeláthatatlan maláj dzsungelról mesélek és közlök fotókat.
A szeptember a legcsapadékosabb hónap, amikor általában több mint 500 mm csapadék hull. A száraz évszak decembertől februárig tart, míg márciustól novemberig az esős évszak.
Langkawin az első európai ember nagy valószínűséggel egy francia tábornok volt a 17. században, aki nagyon fontos feladattal érkezett, borsot vásárolt a helyi szultántól. Az őserdő őt is lenyűgözte, csak neki velem ellentétben még nem volt olyan nagy szerencséje, hogy modern felvonóból, a magasból gyönyörködhetett a zöld útvesztőben.
Langkawi szultánjainak hatalmát a sziámi birodalom törte meg a 19. században, őket viszont az angol gyarmatosítók szorították ki. Langkawi Malajziával együtt 1959-ben nyerte el függetlenségét.
A trópusi esőerdőket a világ legnagyobb gyógyszertárának is nevezik, mivel a mai gyógyszerek egy negyede az itt élő növényekből származik.
Az 50 méter magasra is megnőtt fák összeérő lombkoronája sok helyütt összefüggő gyepszintet alkot.
Az esőerdőket gyakran a Föld tüdejének is nevezik, bár nincsen tudományos alapja ennek az állításnak, ugyanis az esőerdők alapvetően oxigénsemlegesek, nettó oxigénprodukciójuk nagyon kevés vagy egyáltalán nincs.
A minimum rendes évi csapadékmennyiség 1750 és 2000 mm között mozog ebben az éghajlati övben. A havi középhőmérséklet meghaladja a 18 °C-ot az év minden hónapjában.
Az esőerdők otthont nyújtanak a Föld állat- és növényfajai felének.
Ha a felhőszakadás véget ét, az egész dzsungel úgy gőzölög, a lezuhant csapadéknak több mint a fele azonnal elpárolog, és újra felhők képződnek belőle.
Búcsúzásképpen még pár dzsungel-fotó.
