dravuczpeter.hu

Párizsban még alig pirkadt, amikor a francia fővárosban élő idős nagynénémmel, a nénikémmel, elindultunk egyik kedvenc kirándulóhelyére, a Loire-völgyébe. Először abban az évben járt ott, amikor a németek lerohanták Franciaországot, vagyis 1940-ben. Azon - a franciák számára - szörnyű nyáron fiatalasszonyként nézte az erkélyről, miként gördülnek végig a német tankok Párizs északi bevezető útja, az Avenue de Saint Ouen kövezetén, a központ, a Szajna felé.

Bizonyára sokan ismerik a ”Készen áll már a híd, körtánc járja Avignonban” kezdetű örökzöld „dalocskát”, mellyel a XII. században épült híd felavatásának állítanak emléket; a dal egyébként a magyar általános iskolai ének-zene könyvekben is szerepel. A híd, hivatalosan Pont Saint-Bénézet, ma már nem íveli át teljesen a Rhone folyót, mert a XVII. században egy áradás elsodorta a túlsó felét, a városhoz közelebb eső „ötven százalék” azonban megmaradt, jó pénzért, mamuszban végig gyalogolhat rajta bárki.

A város világhírű „védjegyeit” majd mindenki ismeri, hallott, látott, olvasott róluk. Az Eiffel-torony, a Diadalív, a Champs-Elysées, a Louvre vagy a Notre-Dame - mindenki tudja: ezek Párizs büszkeségei. Ám még jócskán akadnak a nagyközönség előtt kevésbé ismert, ugyanakkor a megfoghatatlan párizsi hangulathoz nagyban hozzájáruló városrészek, műemlékek, múzeumok, parkok, éttermek…