Reggel 8 óra húszkor száll le a gép Barcelonában, így az esti Barcelona-Villareal meccsig bőven volt időnk, még a szállodába sem lehetett bejelentkezni, a csomagokat mindenesetre ott hagyhattuk. A gyerek legelőször a Csoki Múzeumba akart menni (erről majd később írok).
A második állomás azonban már a Barcelona Akvárium volt.
Értelemszerűen a tengerparton van az impozáns épület, amelyet 1995-ben nyitottak meg, és szórakoztatva tanítja a gyerekeket. A Csoki Múzeumtól mi gyalog mentünk, kisebb kitérőkkel, mert Bendegúznak nagy kedve támadt a barcelonai galambok kergetéséhez, ezzel elment vagy félóra.
Ha viszont az ember a város távolabbi részéről érkezik, akkor a legegyszerűbb a metrót választani, az L3 metróvonal Drassanes metróállomása van a legközelebb.
A 35 hatalmas medence egy része a Földközi-tenger, a másik része a trópusi óceánok élővilágát mutatja.
Az Akvárium Barcelona egyik büszkesége, és bevallott szándékuk, hogy a tengeri élővilágot minél autentikusabb környezetbe mutassák be. Az állatok medencéiben összesen mintegy hatmillió liter tengervíz van.
Az is bevallott szándék, hogy a szórakozás mellett a gyerekek (és felnőttek is) sokat tanulhassanak, ezért rengeteg hasznos információ található a medencék mellett.
Az egyik legnagyobb látványosság a 800 méter hosszú, félkör alakú cápaalagút, amelyhez mozgójárda is tartozik, így az embernek még gyalogolnia sem kell.
Nem csupán cápák voltak a fejünk felett, hanem rengeteg más hal, élőlény, koralok. Itt tette fel Bendegúz azt a kérdést, amelyet nem tudtam megválaszolni, nevezetesen, hogy a cápák miért nem eszik meg a halakat, ha ugyanabban az óriás akváriumban vannak.
Aztán a gyerek arra a következtetésre jutott, hogy biztosan azért, mert etetik őket. Volt egyébként mindenféle cápa, homoki, tigris, fehércápa, bikacápa, pörölycápa…
Amikor hazaértünk Budapestre, felhívtam az itthoni Tropicáriumot, ahol nagyon kedvesen elmondták, hogy ez bizony a jóllakott macska esete, amelyik nem fog egeret. Ezek a cápák is jól vannak tartva és nincs szükségük vadászatra.
A gyerek saját kútfőből helyesen megválaszolta a saját kérdését.
De nagyon tetszettek nekünk a pingvinek is, az ő medencéjük mellett a falban még jég is volt, lehetett vele kicsit játszani.
A pingvinek minden más madárnál jobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, idejük java részét a vízben töltik, ahol halakat, tintahalakat és rákokat fognak maguknak. Repülni viszont nem tudnak, a szárnyuk csak evezésre alkalmas.
Szinte kizárólag a déli féltekén élnek, többnyire Dél-Amerika mérsékelt övi partvidékén és a környező szigeteken, két pingvinfajta pedig az Antarktisz partvidékén telepedett meg. De eljutnak melegebb területekre is, több fajuk szubtrópusi tájakon is honos.
Az egyik legjobb móka azonban a koi halak etetése volt, pár eróért lehetett venni egy kis tubus haltáplálékot.
A koinak számos változata létezik, amelyek eltérnek színezetükben, méretükben és mintázatukban, a leggyakoribb színek a fehér, a fekete, a piros, a kék és a sárga.
A koi egyébként hosszú életű hal, akár ötven-hatvan évig is elél. Japánban brokátpontynak hívják.
A Barcelona Akvárium után visszamentünk a szállodába, hogy a gyerek tudjon kicsit pihenni, szegénykém, hajnali háromkor kelt a Budapest-Barcelona járat miatt.
A meccs pedig este kilenckor kezdődött és előtte még odaakartunk menni a játékosbejáróhoz, hátha valamelyik játékos kiszáll az autóból és ad néhány autogramot a várakozóknak. Annyit előzetesen megtudtunk, hogy nagyritkán megtörténik.