A Plaça Espanya hatalmas tér, három metróvonal is keresztezi, és amikor a felszínre értünk, koncentrálnom kellett, hogy melyik irányba is induljunk el. De a dantei igaz utat végül is megleltük, és öt perces sétát követően odaértünk a Mágikus Szökőkúthoz.
Sokan várakoztak már, és a Katalán Nemzeti Múzeum lépcsői foglaltak voltak, végül találtam egy helyet. De Bendegúz közölte, hogy ő még jobbat lát, a korlátok mögött, a szobrok előtt. Mondtam, hogy oda szerintem nem lehet menni, végül is az ő akarata erősebbnek bizonyult. Három percen belül oda jött két csendőr, hogy a korlátok mögül ki kell jönni.
Közelebb mentünk így a szökőkúthoz és jobb híján a földre ültünk. Sokan cselekedtek hasonlóképpen, még este tízkor is 23-24 fok volt Barcelonában, a kő ennek következtében nem volt hideg.
A szökőkutat az 1929-es barcelonai világkiállításra építették, úgy, hogy a tervei egy évvel a világkiállítás előtt még nem készültek el teljesen, nem sok idejük maradt. Ezért dönteni kellett, hogy egyáltalán érdemes-e belevágni, hiszen a hátralévő idő nagyon kevésnek tűnt, ha pedig nem készül el a világkiállításra, kész blamázs.
De elkészült, igaz, voltak olyan hetek, amikor ezer embernél is több dolgozott rajta.
Az 1992-es olimpiára szépen felújították.
Jelenleg a mágikus, zenélő szökőkutak a muzsika ütemére változtatják színeiket, formáikat, csak a színekből több mint ötven féle van. A zene nagyon változatos, a legnagyobb klasszikus zeneszerzőktől (Mozart, Beethoven, Bach, Strauss, Verdi, Ravel) az egészen mai zenékig, a nagy rockbandák dalaiig.
Bendegúz így örült a produkciónak.
Mondogattam neki, hogy az adott számnak ki volt a zeneszerzője, vagy magyaráztam, hogy éppen most Queen-t hallhat, vagy Red Hot Chili Peppers-t, vagy U2-t, és így tovább… Kaptam is egy nagy dicséretet tőle, miszerint Apa, te aztán nagyon ismered a zenéket.
A felkészülés során az útikönyvekben azt olvastam, hogy az egyórás előadás tulajdonképpen négyszer tizenöt perc, mert ezt a negyedórás programot négyszer megismétlik, ilyet viszont én nem tapasztaltam a helyszínen.
Az egyórás műsorban nem emlékszem ismétlésekre, az önálló, összefüggő, folyamatosan változó volt.
A legnagyobb sikert természetesen a Barcelona című dal aratta. Ezt ugye a Queen frontembere, Freddy Mercury írta Montserrat Caballé számára, a katalán szopránénekesnő felkérésére, aki a szülővárosáról szeretett volna egy dalt.
1992-ben a nyári olimpiai játékok hivatalos nyitódala volt, de Mercury ekkor már sajnos nem élt, mert 1991-ben elhunyt.
Az előadás lassan a vége felé közeledett, de Bendegúz nem fáradt, ráadásul a kézitáskába sok finomságot bekészítettem, a környező park bódéiban pedig egész jó hot-dogokat lehetett venni.
Csak azt kellett elmagyarázni az eladóknak, hogy a kiflin és a virslin kívül semmi mást ne tegyenek bele, mert a gyerek másképp nem eszi meg. Bár mostanában már olykor-olykor mehet bele egy kis kecthup is, de pirított hagyma semmiképp.
Egyébként a Mágikus Szökőkút ingyenes, a kezdési időpontokat viszont érdemes előzetesen ellenőrizni.
Egyrészt: nincs a hét minden napján, hétfőn, kedden általában nincs, aztán szerdán van, csütörtökön megint nincs. Másrészt: a napok változhatnak annak függvényében, hogy tavasz, vagy ősz, vagy netán a nyári főszezon van.
És olyan is megesik, hogy szerdán nincs, csütörtökön viszont igen, ezért a Fonta Mágica honlapját mindenképpen meg kell nézni a barcelonai turistáskodás előtt a pontos kezdési időpontokért. A jegyekkel nincs baj, hiszen mint említettem volt, ingyenes.
Nem szoktam szelfizni, de Bendegúz elővette a tablettjét, így összebújtunk és csináltunk pár fotót.
Aztán siettem vele vissza a szállodába, hogy ki tudja pihenni magát, így is – elsősorban a repülőgépjáratok lehetetlen időpontjai miatt, meg a Barcelona-Villareal meccs is éjfélre ért véget egy nappal korábban – aggódtam, hogy jó fáradt lesz, mire hazaérünk Budapestre.
De hősiesen bírta a kiképzést, és megígértem, hogy másnap újra elmegyünk a barcelonai magyar vendéglőbe, a Futballáriumba. Aznap ugyanis Messi-menüt evett, valamint pirított apróhalacskákat, és katalán desszertet.
Megbeszéltük, hogy másnap Suárez-menü lesz halacskával és egy újabb katalán desszerttel, kell az energia a Grüell-parkban és a CosmoCaixában. Utóbbi a világ egyik legszínvonalasabb tudományos múzeum gyerekek számára, ahol játékosan tanulhatnak földrajzot, fizikát és van benne egy Elárasztott Erdő, ahol egy az egyben az amazóniai őserdők ökoszisztémáját hozták létre. De majd erről is részletesen írunk, és sok fotót közlünk.
