Kuala Lumpur, a Petronas-tornyok és azok a turistacsoportok!
A feleségem már többször látta, mint én, Malajzia büszkeségét, a mérnöki kreativitás jelképét, az iszlám művészet ékét, vagyis a Petronas-ikertornyokat. Nem tudom, ebben volt a szerepe annak, hogy a 450 méter magas építészeti csoda Kuala Lumpur Arany Háromszög negyede mellett, a bevásárlóközpontok, a plázák, az éttermek, kávézók és más érdekfeszítő épületek negyede mellett emelkedik az ég felé. (Elárulom: természetesen volt.)
Borobudur, a buddhista világmindenség
Az ember felmászik a déli félteke legmonumentálisabb buddhista szentélyének a tetejére, és végignézi az 1,6 millió andezit kőből álló épületegyüttest, és a buddhizmus legfontosabb tanításait elmesélő 1500 domborművet, 432 Buddha-szobrot, a sztúpák sokasát, és a távolban füstölgő tűzhányókat, és a felkelő nap meleg fénnyel tölti meg a buddhista világmindenséget szimbolizáló komplexumot… és akkor odajönnek indonéziai emberek és levideózzák, mert állításuk szerint ő a harmadik fehér ember, akit életükben láttak.
Bangkok és ingatlanjai
Bangkok Ázsia egyik fővárosa, egyik gazdasági, kereskedelmi, és turisztikai központja; a mintegy tizenkétmilliós metropolisba már hosszú évtizedek óta érkeznek, szállnak meg, utaznak el, majd térnek vissza olyan nyugati turisták, így a magyarok is, akik közül sokan éreznek vágyat arra, hogy kicsit szorosabban kötődjenek ehhez a nagyon változatos, érdekes, pompás élményeket kínáló országhoz, városhoz. A gond az első hallásra kicsit szigorúnak tűnő thaiföldi jogszabályokkal lehet, ám ez megoldható.
Katar: negyvennyolc fokos sivatagi hőség és léghűtött gazdagság
A negyvennyolc fokos sivatagi hőségben az a legszebb, amikor mellé még fúj is a szél. Az ember a szálloda léghűtött teréből kimegy az utcára, és azt keresi, hogy hol is van az a forró levegőt fújó turbina, amitől ilyen nehéz levegőt venni? De Katar gazdag, légkondicionált csodaépületek, kongresszusi központok, múzeumok, plázák, taxik segítenek elviselni a pokoli időt. Aki meg délelőtt tíz és délután hat között kimegy az utcára, az bolond.
Libanoni sütemények és a Föníciai-tenger kéklő habjai
„Rá sem bírok nézni a kártyára, rá sem bírok nézni a süteményre!” Állunk egy bejrúti édességüzlet előtt, kérdően tekintek Rulára, a középkorú libanoni hölgyre. Elmosolyodik: „Nem gyógyult szerencsejáték függő vagyok, csak a polgárháború során esténként nem volt más szórakozásunk. Otthon kártyáztunk és süteményt ettünk. Kimenni az utcára nem volt tanácsos.”