Santa Ana egy salvadori városka, vannak jobb részei is, de egyébként egy bűnbarlang. Ám logisztikailag megkerülhetetlen, ugyanis három fantasztikus vulkán (Santa Ana, Cerro Verde, Izalco), csak innen közelíthető meg, és mivel hátizsákkal nem lehet vulkánt mászni, a városban kell megszállni. (Az Izalco egyébként még füstöl.)

vasárnap, 26 február 2012 11:24

A karácsonyi Guatemala City és Liszt Ferenc

Guatemala Citybe december 24.-én, kora délután érkeztünk, a salvadori-guatemalai határról kettőnket hét dollárért repítettek csirkebuszon a meseszép fővárosba. Rövid időn belül egy akkor megismert guatemalai bácsika szegődött önkéntes idegenvezetőnknek; a hotel portájánál, ahol rendszeresen kávézni szokott, hallotta, hogy magyarok vagyunk, kedvenc zeneszerzője pedig ki más lett volna, mint egy magyar zseni, Liszt Ferenc?

 

Ha Ausztriát a térképen egy összegömbölyödött macskának képzeljük el (farka Svájc, orra Magyarország felé lóg), Karintia, az egyik legdélebbi osztrák tartomány, folytatva hasonlatunkat, lent, a cica hasánál található. Ez a szerencsés déli fekvés azt is jelenti – innen egyébként nincs is olyan messzire az Adriai-tenger –, hogy osztrák viszonylatban bizony meglepően magas a napsütötte órák száma, évi kétezer. (Karintiát nem véletlenül nevezik nyugati szomszédjaink a „Dél Kapujának.”) Nyáron a kirándulók, télen a síelők örülhetnek e természeti adottságnak.

kedd, 21 február 2012 12:11

Andalúziai andalgások

Andalúzia és városainak neve mindig is varázslatosan csengett az utazók számára: Malaga, Granada, Córdoba, Sevilla, Ronda, Marbella külön-külön is megkapják a felülmúlhatatlan jelzőt. Az utak egész Andalúziában kitűnő állapotban vannak, meglátszik a virágzó idegenforgalom, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult a spanyol labdarúgó-válogatott 2010-es világbajnoki aranyérme.

Párizsi életem során egész pontosan hat kerületben laktam. Laktam a XVI.-ban (Boulogne, rue Fessart), a XVIII.-ban (Avenue de Saint Ouen), a XIX.-ben (Place des Fetes), az I. kerületben (rue Rambuteau), laktam a III.-ban (Place de la Republique) mellett, és a XX.-ban (rue de Bagnolet). A kerületek között természetesen jócskán akadtak eltérések, ám egyvalamiben egybecsengtek a lakások, illetve az albérletek árai: magyar állampolgárnak meredekek voltak. Ám némi városismeret révén meglehet találni azokat a párizsi kerületeket, kerületrészeket, ahol valamennyit tudunk fogni az árakon. És akkor még nem beszéltünk a külvárosokról (banlieu), igaz, a legolcsóbbak lakásokhoz, albérletekhez problémás helyek „tartoznak.”

36. oldal / 45