Sokak szerint egész Spanyolország legszebb fekvésű települése az andalúziai Ronda városkája, amelynek nevével a magyarok szívesen elviccelődnek. Mert Ronda éppenséggel gyönyörű, különlegessége pedig abban rejlik, hogy egy hatalmas sziklára épült. Pontosabban kettőre, mert a város két nagy szikláját a Guadalevín folyó szédítő szakadéka, a Tajo szurdok választja el. A mélység fölé először az arabok építettek hidat, jelenlegit a 18. században húzták fel az andalúz építőmesterek.

 A khmer birodalom Kambodzsában található egykori fővárosa, a hajdan egymilliós lakosú Angkor romjaiban is életre szóló élmény. Az egyik legszebb épülete számomra a Bajon-templom volt, amelynek köveiben 196 hatalmas arcszobrot faragtak. Hogy még teljesebb legyen az élmény, a Bajon-templomot először elefánthátról tekintettem meg.

péntek, 08 december 2017 11:20

Angkor: a dzsungel és a kő ölelése

Angkornak fénykorában egymillió lakosa volt, akkoriban Párizs és London ötven-ötvenezer lelket számlált. El lehet képzelni az arányokat. Kambodzsa fővárosából, Phnom Penből a menetrendszerinti buszjárattal érkeztem meg Angkorba. A kambodzsai hatóságok nagyon korrekten végezték a dolgukat: sorba állították a buszról leszálló turistákat és a várakozó riksásokat, és mindenki érkezési sorrendben kapta, illetve vehette fel a fuvart, szabott árért. Így minden turista eljutott a szállodájába, és minden riksásnak jutott munka.

Megesik olykor, hogy az embert a tenyerén hordozza a jószerencse és olyan pozitív élmény éri, amelyből egész életében táplálkozni fog. Így volt velem Mexikóban, az Asszonyok Szigetén. Megtörtént később, hogy kórházba kerültem, és ott, szenvedéseim közepette mivel vigasztaltam magam? Természetesen az Asszonyok Szigetének emlékeivel, a Karib-tenger-kékjével, a fehér homokkal, a homár lakomákkal, amelyekhez bőven fogyott a zöld mexikói chili, a kukoricasör és a tequila.

vasárnap, 26 november 2017 23:04

Marrakesh, Marokkó királyi városa

A napfelkeltét még az Atlasz hegység holdbéli tájain néztem végig, ám a reggeli nap sugarai már Marrakesh színes forgatagában értek. A várost nem véletlenül nevezik a Dél Gyöngyének, egy idő után magával ragad hangulata, a mór építőművészet remekei, a mecsetek, minaretek, paloták, háremek, vallási iskolák kavalkádja, a víztározók, szökőkutak, belső kertek, olajfaligetek nyugalma, az óváros nyüzsgő utcái, piacai, műhelyei, kávézói, éttermei, a Jemma El Fna tér lüktetése árusaival, jósaival, kígyóbűvölőivel. Utóbbiakkal filozófiai nézeteltérésbe is keveredtem.

14. oldal / 43