Indiában a fehér embert általában igyekeznek becsapni. Az egyik legaranyosabb indiai kalandom egy kedves szélhámoshoz fűződik India lenyűgöző szellemvárosában, Fatehpur Szíkriben, amelynek azért ez a jelzője, mert feltehetően a vízlelőhelyek kiszáradása miatt, lakói elhagyták a 16. században. Pedig Fatehpur Szíkri birodalmi fővárosnak indult, annak a szent embernek a faluja mellett kezdték építeni, aki a fiúörökös hiánya miatt szomorkodó Nagy Akbarnak három fiúgyermeket jövendölt és jóslata megvalósult.

csütörtök, 23 november 2017 17:44

Shwedagon Pagoda: ragyogó napfény és aranyzuhatag

Természetesen, ahogy felébredtem Mianmar fővárosában lévő egyszerű szállodai szobámban, és megláttam a ragyogó napfényt, azonnal eldöntöttem, ugyan tegnap este, éjszaka láttam az Arany Pagodát, de látnom kell ebben a ragyogó napfényben. Zuhanyzás közben eszembe jutott még az egyik kedvenc Alain Delon-filmem is, talán a címe miatt, Plein Soleil (Ragyogó napfény), majd felvettem a hagyományos burmai viseletet, a longyit és le az utcára.

Már jó benne jártunk a délutánban, mire Mianmar fővárosa, Yangon nemzetközi repülőtérről eljutottam az olcsó kis hotelig, ott bejelentkeztem, és végre elindulhattam, hogy levegőért kapkodhassak a Shwedagon Pagoda láttán. A buddhista templom együttesbe 9, azaz kilenc tonna aranyat építettek be, ezen felül vannak még a drágakövek és féldrágakövek. Azt sem bántam, ha sötétedés előtt érek oda, bőven hagytam magamnak időt a mianmari főváros feltérképezésére, így napközben majd máskor még visszatérhetek.

Az Óriások Útja Észak-Írország egyik legérdekesebb természeti képződménye, de októberben-novemberben bizony már számítani kell arra, hogy az Északi-tenger felől érkező viharos szél jóformán lefújja az embert a világörökség részét képező páratlan formájú bazaltsziklákról. Vagy tíz perc után a keze ráfagy a fényképezőgépre. Hát ilyen körülmények között készült ez a riport és a fotók.

Akár a Liffey partjára, vagy a Guiness sörfőzdébe, netán valamelyik csodálatos parkba igyekszem, Dublin városában valahogy mindig útba esik a Szent Patrik-székesegyház, Írország elsőszámú temploma. Ilyenkor mindig bemegyek, fotózok, bár igaz, a templomban bent tilos, így csak a szememmel simogatom meg Jonathan Swift, a Gulliver utazásainak írójának sírját, aki évtizedekig volt a katedrális esperese.

16. oldal / 44