dravuczpeter.hu

Montenegró egyik legszebb középkori építménye a fekete hegyek között utat törő Moraca-folyó völgyében lévő 13. századi monostor. Az ortodox szerzetesség élete némiképp eltér a katolikus világ szerzetesrendjeinek mindennapjaitól, az ortodox közösségek zártabbak, és tevékenységük jobbára a falakon belül marad. A monostort három oldalról keríti körbe kőfal, a negyedik oldalon nincs szükség rá, ott egy szakadék védi a betolakodóktól. A szélére kiállva jól látszanak az erdő fái között megbúvó rétek és a fekete hegyek (Montenegró, Crna Gora) vonulatai.

Jólesett leírni ezt a címet. „Az Ezüstváros kincse”. Akár egy Karl May-regény címe is lehetne. Ráadásul a világ ezüstbányászatának és kereskedelmének egykori központja, a mexikói Taxco történetében is vannak nemes lelkű indiánok, jó szándékú sápadt arcúak, gátlástalan kalandorok, gazdag ezüstbányák, kegyetlen kalózok. Sőt, Taxcónak mindezek mellett még arra is volt érkezése, hogy feltalálja a Margarita-koktélt. A városba külön busszal érkeztem, igaz, ez így nem teljesen pontos állítás.

Felébredtem a tokiói szállodában, sajnos, reggel kilenc volt, megint lemaradtam a Tsukiji halpiacról, oda hajnali ötre érdemes menni, akkor kezdődik a nagy élet. Viszont a kihagyhatatlan tokiói éjszakák, ugye… Kicsit gondolkodtam: akkor a mai program Tokió gyönyörűséges parkjai és az ott lévő sintó szentélyek lesznek. Elmetróztam az Ueno-parkig, kiszálltam, az utcán elővettem a térképet, azonnal odajött egy segítőkész japán úr. Többek közt ezt is imádtam Japánban.

India leggazdagabb, leghatalmasabb maharadzsái Jaipurban és környékén éltek. A mesés vagyon a mai napig meglátszik a rózsaszínre festett városon. Csak kapkodtam a fejem: Szelek Palotája, Vizek Palotája, Városi Palota, Hold Palota, Jantar Mantar csillagvizsgáló, Albert Hall Múzeum… S miközben a szebbnél szebb palotakomplexumokat, épületeket csodálja az ember, bármikor szembejön egy kipingált elefánt az utcán. Azon az utcán (Indiáról van szó), ahol a krőzusi gazdagság mellett ott van a nyomor, a kosz, a bűz.

Koppenhága nagyon kellemes hely, szép házak, gondozott közterek, nyugodt emberek, gazdag kulturális örökség, mindenütt csatornák, sétahajók, kerékpározók, rengeteg kiülős hely. A legbulisabb skandináv főváros, sőt, az egykori hippi negyedben, Christiania szabad államban olykor már sok is volt a jóból. Olykor megpihentem, beleolvasgattam Andersen nálam lévő „A kis hableány” című meséjébe, és belehallgattam a dán Pusztai farkasok rock banda (Steppeulvene) zenéjébe, zseniális énekesük, Eik Skaløe hangjába.