Menü
- Főoldal
- Magamról
- Afrika
- Amerika
- Ausztrália és Óceánia
- Ázsia
- Európa
- Albánia
- Anglia
- Ausztria
- Azerbajdzsán
- Belgium
- Bosznia-Hercegovina
- Bulgária
- Ciprus
- Csehország
- Dánia
- Észak-Ciprus
- Észak-Írország
- Észtország
- Finnország
- Franciaország
- Gibraltár
- Görögország
- Grúzia
- Horvátország
- Hollandia
- Írország
- Lengyelország
- Lettország
- Litvánia
- Macedónia
- Magyarország
- Málta
- Montenegró
- Németország
- Norvégia
- Oroszország
- Olaszország
- Örményország
- Portugália
- Románia
- Spanyolország
- Svédország
- Szerbia
- Szlovákia
- Törökország
- Ukrajna
Cikkszámláló
Látogatók
Berlin felett az ég: a négyszer újjáépített város
A hetvenes években, gyerekként voltam először Berlinben, és évtizedek óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, valahogy mindig visszatérek. Végigkövettem az újraegyesítést, az újjáépítést. Valamikor Nyugat-Berlin volt a jobb hely – sok millió mérfölddel jobb -, manapság Kelet-Berlin tűnik izgalmasabbnak. A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Először a XIX. században, a német egyesülést követően a Hohenzollerek szabtak formát a Spree-parti birodalmi fővárosnak. Majd jöttek a harmincas évek megalomán elképzelései; a jóformán mindent porig romboló 1945-ös ostromot követően pedig kezdődhetett az újabb építkezés. A Fal leomlását követően – ez volt a kínai Nagy Fal mellett állítólag a másik, a világűrből is látható, ember által emelt építmény – indult a számszerint negyedik újjáépítés: kilencvenes évek elejétől világviszonylatban is páratlan gyorsasággal formálódott a régi-új főváros.
Amszterdam – „az élet egy horrorfilm”
Az amszterdami hotelünk liftjének ajtajára a következő szöveg volt kiírva angolul: „az élet egy horrorfilm.” Erős lehetett a cucc, valaki beparázhatott, rossz tripje lehetett, vagy csupán egy született mókamester. Vidám ez a hely. Amszterdam (és Hollandia) kapcsán többnyire facipőkről, tulipánokról, finom sajtokról, gyémántokról, csatornákról, szélmalmokról, kerékpár kultúráról, adót fizető legális vállalkozóként dolgozó prostituáltakról, drogturizmusról, nagy festőkről (Van Gogh, Rembrandt) olvashatunk. A változatosság kedvéért ezért fapapucsokról, tulipánhagymákról, drogturistákról, piros lámpás negyedről, kerékpározó hollandokról, nagy festőkről, gyémántokról írok…
Bali táncai: a kecak és a barong
Amikor a XV. században Jáva szigetének híres hindu birodalma, a Madzsapahit összeomlott az iszlám térhódítása miatt, a jávai nemesség Bali szigetére menekült. A térség hindu paradicsomában csak e hárommilliós szigetre jellemző kultúra alakult ki. A sajátos, egyedi kultúra egyik leglátványosabb bizonyítéka a sziget táncművészete, és Bali híres – sőt, írhatjuk nyugodtan: világhírű – táncai, így a kecak-tánc és a barong.
Krakkói galambok
Peckes, kihízott galambok burukkolnak Krakkó hatalmas főterén, a Rynek Glówny-n, ide-oda tipegnek, és azt játsszák, nem is érdekli őket elragadtatottan sikongató gyerekhad, pedig jól tudják a kövér húsú héja-csemegék, mindegyik gyerek kezében ott a galambeledel. Zsibong a nép a téren lévő középkori vásárcsarnok, a Posztóház árkádjai alatt lévő boltokban is; nyüzsög a város, japán, finn, amerikai és spanyol turistacsoport falatozik velünk ugyanabban az étteremben, hiába, Krakkó nagyon felkapott úti cél az öreg kontinensen és a tengerentúlon is.
„Róma nem egy nap alatt épült”
A decemberi langyos, tizenöt-tizennyolc fokban Róma utcáit járom, stílszerűen, a brit Morcheeba zenekar csodálatos, „Rome Wasn’t Built In A Day” („Róma nem egy nap alatt épült”) című számát hallgattam a sétáló magnómon, és csak rábólintani tudtam az állításra. Nem is volt más választásom, amikor véget ért a szám, éppen a Vespasianus császár építtette Colosseum négyszintes arénájához értem. Egyik kedvencem, minden sportstadion őse: háromemeletnyi magas árkádsorok, sugárszerűen elágazó lépcsőfeljárók.