dravuczpeter.hu

Nyugatról az Aggteleki-karszt és a Bódva folyó, keletről a Zempléni-hegység és a Hernád hullámai ölelik körbe azt a hatszáz négyzetkilométernyi terület, amelynek Cserehát a neve. Európa egyik legháborítatlanabb tájegységét járjuk. A Cserehát kedves lankáin, dombjain, szelíd völgyeiben kóborlunk tehát, és ahogy haladunk északra, a szlovák határ felé, egyre magasabbak a dombok a Bódva és a Hernád között tölcsérszerűen kiszélesedő hatszáz négyzetkilométernyi területen. Mígnem, Szalonna fölött, már több mint félezer méter magasra tör – magyar mértékkel ez tekintélyes „szám” – a Szárhegy egyik csúcsa.

Ringó búza- és napraforgótáblák, gondozott öntözőcsatornák, nyári hajnalokon harmatos bundájukat szárítgató, gondterhelten fülelő nyulak; ősszel hagymaszagba burkolózó falvak, nagyközségek, a szabad tér, a jó levegő, a kis ligetek, ahova, ha bekukucskál az ember, riadt fácánok repülnek fel, és nem ritkán őzek szökellnek tova méltóságteljesen: ez nekem a Jászság.

Szilézia fővárosában, Katowicében szakad az eső. Egy ifjúsági szálloda tizedik emeletéről nézem Európa egyik legnagyobb, hajdanvolt nehézipari központját. Működésen kívüli kohók, kémények, de már látni az új közigazgatási és pénzügyi, kereskedelmi központokat, újonnan épült bankokat, felsőoktatási intézményeket, a gyorsforgalmi utakat, szállodákat. Látni fatemplomokat, régi polgári házakat. Az ifjúsági szálloda lerobbant, az eső szakad, de mégis gyönyörű az egész kép, órákig elnézném Katowice panorámáját.

A X. századi angkori birodalom fővárosa, Koh Ker feltárására indulunk kora reggel. Angkortól észak-keletre található, nyolcvan kilométernyire, három óra kell megtételéhez. Tudom, ez jóval kevesebb lenne - Magyarországon. Ám itt nincs végig aszfalt, negyven kilométer után már vöröslő földutakon döcög a terepjárónk. A hajdani khmer birodalom uralkodója, IV. Jayavarman - ki tudja mi okból, mindenki csupán találgat -, a X. század első felében Koh Ker-be helyezte át a birodalom székhelyét.

Már tudják az acapulcói osztrigahalászok, ki vagyok, messziről megismernek. Itt van az osztrigáért rajongó gringó, aki alig várja, hogy délután három-négy óra körül visszatérjenek a tengerről a friss zsákmánnyal. Baktatok a tengerpartra, lefelé a nyálkás lépcsőkön, valamily asszony nyújtja a kagylóval teli tálat, csilit tesz melléjük, valamelyik férfi mexikói búzasört nyit. Hallgatom a varázslatos Csendes-óceánt, hörpintgetem az osztrigát. Acapulco a világ egyik legjobb helye.