Prágában, a sörkultúra városában
A Magyarországról érkezett turista Prága belvárosában rövid időn belül némi keserűséggel konstatálja, hogy a cseh fővárosban kisebb a forgalom, csendesebb, nyugodtabb, és lakhatóbb Budapestnél. Az éttermek, sörözők pedig – a turistahadak által ostromlott felkapott helyek kivételével – érezhetően olcsóbbak. Itt a „pivo” a társas érintkezés kelléke, és létezik olyasmi, hogy „sörkultúra.”
Málta: kicsi a bors, de erős
Járjon az ember a máltai szigetcsoportból három lakott szigetének bármelyikén, mondjuk a legnagyobbon, Máltán, vagy a második legnagyobbikon, Gozón, netán Comino szigetecskéjén, a körülötte beszélgető embereket hallgatva minduntalan megállapíthatja: a máltai nyelvnél érdekesebbet, különlegesebbet ritkán hallani. Továbbá, kicsi a bors, de erős, mondhatnánk Máltáról, a Földközi-tenger páratlan szépségű szigetállamáról. A 396 négyzetkilométer területű, négyszázezer lakosú uniós tagország évente közel másfél millió turistát fogad.
Ciprus: huszonhárom fok februárban
Huszonhárom fokban, pólóban szaladgáltunk Cipruson, és narancsot, citromot szedtünk a fákról. Az ókori romok vakítóan fehérlettek, a tenger kéklett, csak a macskáknak volt jobb. Ha valaki hisz olyasmiben, hogy halála után tarajos gőteként vagy vastag csőrű füzikeként születik újra, nyugodtan mondjon igent arra a lehetőségre, hogy macskaként, Cipruson élje le újabb életét. A három világrész (Európa, Afrika, Ázsia) találkozásánál fekvő szépséges szigeten ugyanis a macskák szent állatnak számítanak, egészen Szent Teréz óta.
Helsinki - de a finnek fél lábbal még az erdőben vannak
Friss, sós tengeri levegőből bőven akad Helsinki kompkikötőjében. Szippantok is belőle egy nagyot, és nézem, amint egy komp éppen elindul a Finn-öböl túlsó partjára, a nyolcvan kilométernyire lévő észt fővárosba, Tallinba. A jármű teljesen megtelt emberekkel, a „szolgáltatás” iránti érdeklődés érthető, másfél óra út után az itteninél barátságosabb észtországi alkoholárak derítik majd fel finn barátainkat.
Mostar – a harmadik világ lehelete
Mintha nem is Európában, hanem valamely harmadik világbéli országban járnánk, az autó minaretek, dzsámik sokasága mellett gurul el, szól a müezzin éneke, a falvakban kecskét sütnek nyársakon. A délutáni napfényben lassan kibontakozik úti célunk, a dél-boszniai város, Mostar panorámája. Pár kilométerre vagyunk, mindenki éhes, kecskehúsra, salátára, limonádéra fáj a foga, ám egy ideig akadályoztatva vagyunk a bosznia-hercegovinai rendőrség részéről.