Dr. Drávucz Péter
Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.
A Trinity College Hosszú Szobája, a legrégibb ír kódex és egy remek panzió
Dublin egyik legjelentősebb turisztikai látványossága a 16. században alapított egyetem, a Trinity College könyvtára. Ennek is a legattraktívabb része, a 18. században épített hetvenméternyi hosszúságú Long Room. Ezért nehéz olyan fotót készíteni róla, amelyen ne nyüzsögnének a látogatók. Ám nem lehetetlen. Ha az ember előre megveszi az online jegyet, majd olyan korán odamegy, hogy első legyen a sorban, bejutás után pedig a hatalmas lépcsőkön azonnal felszalad az első emeleten lévő Hosszú Szobába, akkor még egyedül van a hárommillió kötetes könyvtár 200 ezer legrégibb darabjával.
Gyerekkel Barcelonában (2. rész): a Mágikus Szökőkút és a szelfik
A Fonta Mágica vízsugarai több tucatnyi színárnyalatban táncolnak az aláfestő zene dallamára, ritmusára, és biztos voltam benne, hogy a gyereknek nagyon befog jönni. Kicsit későn kezdődik, este féltízkor, és egyórás az előadás, ám a táncoló, zenélő kút közel van a Plaça Espanya metróállomáshoz, onnan pedig csak kilenc megállóra volt a szállodánk, ráadásul átszállni sem kellett, így tizenegyre már vissza is értünk a Hotel Ronda Lesseps-be.
Gyerekkel Barcelonában (1. rész): Európa legnagyobb ócenáriuma, cápák, pingvinek és koi halak
Európa legnagyobb ócenáriuma Barcelonában van, gyerekkel kitűnő program, de érdemes előre online jegyet venni, mert hosszúak lehetnek a sorok. Még Magyarországon megvettem tehát a jegyeket, és tényleg elég hosszú volt a sor, Bendegúztól kaptam is egy dicséretet, hogy fél perc alatt bent voltunk. A Barcelona Akváriumban mintegy félezer tengeri állatfaj 12 ezer példánya látható, van egy 800 méteres víz alatti alagútja, ahol mozgójárda közlekedik, van cápa, rája, pingvin, és kis tubusból koi halakat is lehet etetni.
Azerbajdzsán: séták Baku régi negyedében
Az azeri főváros a Kaszpi-tenger alatt található olajkincse miatt időről-időre szédítő fejlődésen ment keresztül, volt rá példa, harminc év alatt tizenkétszeresére nőtt a lakosság. A fejlődés a Szovjetunió felbomlása óta eltelt évtizedekben is példátlan, lenyűgöző modern épületek sorakoznak egymás mellett. Ami viszont a legjobb, a régi Baku történelmi negyede szépen megmaradt, zegzugos utcácskáival, mecseteivel, karavánszerájaival, vendéglőivel. Sokszor úgy belefelejtkeztem ebbe a forgatagba, hogy azon vettem észre magam, már éjfél is elmúlt, talán vissza kellene menni pihenni a szállodába.
Kruja: Hunyadi János albán barátja, Szkander bég várában
Hunyadi János és Szkander bég személyesen sohasem találkoztak, ám folyamatos levelezésben állottak, így például 1455 végén az albánok nemzeti hőse már jelezte Hunyadinak, hogy a török sereg a jövő évben Nándorfehérvár ellen készül. A 15. században ennél a két embernél senki sem tett többet a török balkáni előre nyomulása ellen, így Szkander bég székhelyét, Kruja várát és a múzeumot mindenképpen megakartam nézni. Ott kedves élmény volt: barátságos teremőr kérdezgette, honnét jöttem és amikor megtudta, odavitt a falon lévő Hunyadi-képhez.
Kazahsztán: a Burabay Nemzeti Park és a kétségbeesett angol pár
Ha az ember megszeretné nézni az egyik legszebb kazah nemzeti parkot, a Burabay-t, akkor előbb a kazah fővárosból el kell jutni Shchuchinskba, ez körülbelül 240 kilométernyi távolság. Shchuchinsktól még húsz kilométer a park, az odajutást egyénileg kell megoldani. Ám ezen a környéken egy szót sem beszélnek angolul, így amikor leszálltam Shchuchinskban, kétségbeesett angol pár jött oda segítségért. Megoldottuk, a kazah taxisok oroszul elmondták a pénzügyi feltételeket, ezt lefordítottam angolra, majd vissza oroszra.
Santiago de Chile nyüzsgő, megunhatatlan főtere
Santiago de Chilében első utam a chilei főváros szívébe, a Fegyverek terére vezetett. Mindig ez a tér volt az 1541-ben alapított város életének központja, a mai napig megunhatatlan nyüzsgő forgatag, a legkülönfélébb utcai művészekkel, zenészekkel, rendezvényekkel, árusokkal... Megálltam tehát a Plaza de Armas sarkán, körbe néztem, hát igen, mondtam magamban, ezek a színek, fények, a spanyol gyarmati építészet jellegzetes épületei, a ruhák, az emberek, a virágzó jacaranda fák… Csakis Dél-Amerikában lehetek.
Tunézia: a Szahara sós vizű, piros-fehér tengere
Még hajnali sötétség volt, amikor a kényelmes tengerparti szállodánál felszálltam a terepjáróra és elindultunk a Szahara legnagyobb sós vizű tava, a Chott el Jerid felé. A tó és környéke úgy néz ki, mintha egy másik bolygón lennénk, imádják is a filmesek, többek közt a „Csillagok háborúja”, „Az angol beteg”, vagy „Az elveszett frigyláda fosztogatói” című filmek számos jelenetét itt forgatták. A nyári ötven fokokban teljesen kiszárad, télen viszont csónakázni lehet rajta.
Összeomlás előtt: a 4700 évvel ezelőtt épült legelső egyiptomi piramis
A busz lassan haladt a szakkarai nekropolisz és a Dzsószer-piramis felé. Utóbbi Egyiptom legelső piramisa, ám nem hozott szerencsét az elsőség, az építők még elkövették azokat a szerkezeti hibákat, amelyeket később, a világ által leginkább ismert gízai piramisoknál esetében már sikeresen elkerültek. A legelső piramis hátralévő évei tehát megvannak számlálva, a szakértők egyetértenek abban, hogy elkerülhetetlenül összeomlik. Ezért is akartam látni.
Washington: az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma
Washington meglepően zöld város, sok parkkal, kirándulóhellyel. Az egyik legszebb része talán a múzeumi negyed, egy nagy parkot kitűnő múzeumok sora vesz körül. Amit közülük legelőször meg akartam nézni, az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma volt. Az észak-amerikai indiánokat manapság már az Első Nemzetként emlegetik az Egyesült Államokban, de nem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ellenük történt a történelem legnagyobb népirtása, az áldozatok számát 100 millióra becsülik.