Katar: negyvennyolc fokos sivatagi hőség és léghűtött gazdagság
A negyvennyolc fokos sivatagi hőségben az a legszebb, amikor mellé még fúj is a szél. Az ember a szálloda léghűtött teréből kimegy az utcára, és azt keresi, hogy hol is van az a forró levegőt fújó turbina, amitől ilyen nehéz levegőt venni? De Katar gazdag, légkondicionált csodaépületek, kongresszusi központok, múzeumok, plázák, taxik segítenek elviselni a pokoli időt. Aki meg délelőtt tíz és délután hat között kimegy az utcára, az bolond.
Libanoni sütemények és a Föníciai-tenger kéklő habjai
„Rá sem bírok nézni a kártyára, rá sem bírok nézni a süteményre!” Állunk egy bejrúti édességüzlet előtt, kérdően tekintek Rulára, a középkorú libanoni hölgyre. Elmosolyodik: „Nem gyógyult szerencsejáték függő vagyok, csak a polgárháború során esténként nem volt más szórakozásunk. Otthon kártyáztunk és süteményt ettünk. Kimenni az utcára nem volt tanácsos.”
A gazdag Szingapúrban tartsd be a törvényeket!
Szingapúrban, az Oroszlánvárosban uralkodó fegyelemről, rendről legendák keringenek az utazók körében. Ezek egy része igaz is. Éppen e jogkövető magatartás, fegyelem, munkaszeretet, törvénytisztelet miatt lett Szingapúr Ázsia és a világ egyik legfejlettebb, leggazdagabb állama, ezért tartozik a világ legkevésbé korrupt, és a bűnözés által legkevésbé sújtott helyei közé. Sétáltunk a feleségemmel a Singapore River partján, és csak bámultuk az egymást érő felhőkarcolókat, a banképületeket, a bevásárlóközpontokat, a luxusszállodákat. Hihetetlennek tűnt, hogy ez az önálló városállam egykor kicsiny falucska volt.
Két hónap Fontainebleau városkájában
Két nyári hónapon keresztül éltem Fontainebleauban, egy XVI. századi házban. A reneszánsz óváros szívében lévő I. Ferenc korabeli házat a tulajdonosa még „fénykorában” vette, az épület hangulata varázslatos volt, a falakból, az ajtókból, a bútorokból áradt az idő, a múlt, a történelem; minden átalakítás nélkül kosztümös filmet lehetett volna forgatni benne. A reneszánsz kastély, amelynek udvarán majd 1814-ben Napóleon búcsút vesz a gárdától, rendszeres vasárnapi programommá vált, a kastély parkjába pedig az első látásra beleszerettem, nem különben Fontainebleau híres, több mint kétszáz négyzetkilométernyi erdejébe. Csakis azért költöztem el innen két hónap után, mert lehetőségem lett Párizsban lakni.
Marokkó: Agadír és a fán legelő kecskék
Amikor az iszlám harcosok az arab expanzió idején elértek az Atlanti-óceán partjára, megesküdtek a Prófétának, hogy csupán a nagy víz miatt nem nyomulnak tovább nyugatra (és sokak balszerencséjére, északra fordultak, az Ibériai-félsziget felé). Évszázadokkal később, jómagam is az Atlanti-óceán partján állok, példának okáért Agadírban, Marokkó egyik legfiatalabb városában. Szemben az óceán, jobbra egy hegyecske, amelynek oldalán hatalmas, arab nyelvű felirat: Isten, haza, király. Esténként ki is világítják, igazán attraktív.