dravuczpeter.hu

Párizsban még alig pirkadt, amikor a francia fővárosban élő idős nagynénémmel, a nénikémmel, elindultunk egyik kedvenc kirándulóhelyére, a Loire-völgyébe. Először abban az évben járt ott, amikor a németek lerohanták Franciaországot, vagyis 1940-ben. Azon - a franciák számára - szörnyű nyáron fiatalasszonyként nézte az erkélyről, miként gördülnek végig a német tankok Párizs északi bevezető útja, az Avenue de Saint Ouen kövezetén, a központ, a Szajna felé.

Lengyelország bölcsője Poznan és környéke, itt alapították az első lengyel államot, itt építették fel az ország első fővárosait. A régió napjainkra sem vesztett jelentőségéből, az egyik leggazdagabb, legdinamikusabban fejlődő lengyel terület, vásárok, kiállítások, híres rendezvények hazája. Nagy-Lengyelország (Wielkopolska) bölcsője Poznanban és környékén ringott; itt volt  aszékhelye Mieszko fejedelemnek és az első, 1025-ben megkoronázott lengyel királynak, V itéz Boleszlávnak. Ezzel megalapították az úgynevezett Piast-házat, amelynek története a magyar utazó számára számos rokon vonást mutat a mi Árpád-házunkkal.

Kréta: kéklő tenger, homokos tengerpart, beljebb két és félezer méter magas hegyek, több ezer éves műemlékek, ligetek, ültetvények, kék-fehér falvak, velencei időkből itt maradt kikötővárosok látványa tárul az utazó elé. A görögöknek tizenötezer kilométer tengerpartjuk, ezerháromszáz szigetük van, a legnagyobb Kréta – írja le irigykedve e sorokat az utazó. „Megáli Nísi”, egyúttal a Földközi-tenger ötödik legnagyobb szigete, északi partjait az Égei-, a délieket a Líbiai-tenger mossa. A mitológia szerint itt született és nevelkedett Zeusz.

- Figyelj, magyar, tudod, hogy rokonok vagyunk? – hangzik a kérdés a sokadik török ismerőstől. A helyszín, valahol a török Riviéra, amely jelenleg mintegy négyszáz kilométeren keresztül húzódik a Földközi-tenger partján. - Igen, hallottam róla – válaszolom, mert annak idején Isztambulban is többször mondták, sőt, még egy párizsi török gyorsétkezdés is elmesélte, amikor kiderült, Magyarországról érkeztem.

Az eredeti görög kifejezés, a Ta Meteóra, ég és föld közti vidéket jelent. És valóban: a Görögország Thesszália tartományának északnyugati-részén lévő gigantikus, torony alakú sziklákon elhelyezkedő kolostorok láttán az utazó eleinte maga is nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy azokat emberi kéz telepítette volna fel több száz méter magasra. Ám más magyarázat nincs, az alacsonyan szálló felhők társaságában „ég és föld között lebegő kolostorokat” a szerzetesek évszázadok szorgos munkájával annak reményében alkották meg, hogy imájuk ily módon könnyebben utat talál Istenhez.

Bizonyára sokan ismerik a ”Készen áll már a híd, körtánc járja Avignonban” kezdetű örökzöld „dalocskát”, mellyel a XII. században épült híd felavatásának állítanak emléket; a dal egyébként a magyar általános iskolai ének-zene könyvekben is szerepel. A híd, hivatalosan Pont Saint-Bénézet, ma már nem íveli át teljesen a Rhone folyót, mert a XVII. században egy áradás elsodorta a túlsó felét, a városhoz közelebb eső „ötven százalék” azonban megmaradt, jó pénzért, mamuszban végig gyalogolhat rajta bárki.

A helyszín: az egyiptomi-izraeli határ, Eilat városa mellett. Az égen ragyognak a csillagok, késő éjszaka. Húsvétra utaznánk Jeruzsálembe és Betlehembe, ketten vagyunk magyarok, lengyel és orosz zarándokok az útitársaink, elsősorban a betlehemi Születés templomába, és a jeruzsálemi Szent Sír Bazilikába akarnánk eljutni, és természetesen szeretnénk látni a Siratófalat, Dávid király tornyát, akárcsak az iszlám világ szent helyeit, ám a közel-keleti valóság egyelőre közbeszól.

Zakopane mellett szóló, megdönthetetlen érv, hogy szeretik a magyarokat. Ha például megállunk az út mellett az autóval, a rendszám láttán sokan érdeklődni, hogy van-e valami gond, tudnak-e segíteni a „vengernek.” És amely éttermekben élő zene van, ott „tiszteletünkre” – megtörtént -, még magyar nótát is játszottak.. A kedvencünket, pontosabban általa a selymesen zsizsegő lengyel nyelv varázsát megpróbálom visszaadni: „Zsigan, Zsigan, miert vadj zsigani, zsargalabu zsizsdenit azs aniadnak...”

A Magyarországról érkezett turista Prága belvárosában rövid időn belül némi keserűséggel konstatálja, hogy a cseh fővárosban kisebb a forgalom, csendesebb, nyugodtabb, és lakhatóbb Budapestnél. Az éttermek, sörözők pedig – a turistahadak által ostromlott felkapott helyek kivételével – érezhetően olcsóbbak. Itt a „pivo” a társas érintkezés kelléke, és létezik olyasmi, hogy „sörkultúra.”

Járjon az ember a máltai szigetcsoportból három lakott szigetének bármelyikén, mondjuk a legnagyobbon, Máltán, vagy a második legnagyobbikon, Gozón, netán Comino szigetecskéjén, a körülötte beszélgető embereket hallgatva minduntalan megállapíthatja: a máltai nyelvnél érdekesebbet, különlegesebbet ritkán hallani. Továbbá, kicsi a bors, de erős, mondhatnánk Máltáról, a Földközi-tenger páratlan szépségű szigetállamáról. A 396 négyzetkilométer területű, négyszázezer lakosú uniós tagország évente közel másfél millió turistát fogad.