Dr. Drávucz Péter

Dr. Drávucz Péter

Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.

Latin-Amerika veszélyes, érdemes észnél lenni. Isla Mujeres, az Asszonyok szigete, amely a mexikói Cancún mellett található pár kilométerre a Karib-tengeren, azonban olyan biztonságos, hogy akár a nők is egyedül sétálgathatnak éjszaka. A szigeten két napig rendőrt sem láttam, csak valami önkormányzati autót, amire spanyolul az volt felírva, hogy „konfliktus-felügyelet”. Gondolom, ha a turista sokat iszik, akkor felügyelik az ilyenkor könnyen bekövetkező konfliktusát, és hazakormányozzák valahogy a szállodájába.

vasárnap, 26 február 2012 14:46

Betlehem, a Születés temploma

Mit is mondhatnék? A Születés templomából lépcső vezet le a Születés barlangjába, ahol Jézus született. A barlangban ezüstcsillagot simogatnak és csókolgatnak az emberek, ahogy közelebb jutok, el tudom olvasni a latin nyelvű feliratot: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est”, vagyis, „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától”. Mit is mondhatnék többet?

Mexikó és Belize határán álltunk, Chetumal városának buszpályaudvarán, még a mexikói oldalon. Majd megérkezett egy fekete srác egy régi, kiszuperált amerikai iskolásbusszal, és közölte, az adott belize-i busztársaságot két nappal korábban a kormány megszüntette. A kitűnő üzletember ennél a cégnél dolgozott sofőrként, és tisztában volt azzal, hogy a Mexikó felől érkezők mit sem tudnak a történtekről, csak el akarnak majd jutni valahogy Belize City-be.

Santa Ana egy salvadori városka, vannak jobb részei is, de egyébként egy bűnbarlang. Ám logisztikailag megkerülhetetlen, ugyanis három fantasztikus vulkán (Santa Ana, Cerro Verde, Izalco), csak innen közelíthető meg, és mivel hátizsákkal nem lehet vulkánt mászni, a városban kell megszállni. (Az Izalco egyébként még füstöl.)

vasárnap, 26 február 2012 11:24

A karácsonyi Guatemala City és Liszt Ferenc

Guatemala Citybe december 24.-én, kora délután érkeztünk, a salvadori-guatemalai határról kettőnket hét dollárért repítettek csirkebuszon a meseszép fővárosba. Rövid időn belül egy akkor megismert guatemalai bácsika szegődött önkéntes idegenvezetőnknek; a hotel portájánál, ahol rendszeresen kávézni szokott, hallotta, hogy magyarok vagyunk, kedvenc zeneszerzője pedig ki más lett volna, mint egy magyar zseni, Liszt Ferenc?

 

Ha Ausztriát a térképen egy összegömbölyödött macskának képzeljük el (farka Svájc, orra Magyarország felé lóg), Karintia, az egyik legdélebbi osztrák tartomány, folytatva hasonlatunkat, lent, a cica hasánál található. Ez a szerencsés déli fekvés azt is jelenti – innen egyébként nincs is olyan messzire az Adriai-tenger –, hogy osztrák viszonylatban bizony meglepően magas a napsütötte órák száma, évi kétezer. (Karintiát nem véletlenül nevezik nyugati szomszédjaink a „Dél Kapujának.”) Nyáron a kirándulók, télen a síelők örülhetnek e természeti adottságnak.

kedd, 21 február 2012 12:11

Andalúziai andalgások

Andalúzia és városainak neve mindig is varázslatosan csengett az utazók számára: Malaga, Granada, Córdoba, Sevilla, Ronda, Marbella külön-külön is megkapják a felülmúlhatatlan jelzőt. Az utak egész Andalúziában kitűnő állapotban vannak, meglátszik a virágzó idegenforgalom, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult a spanyol labdarúgó-válogatott 2010-es világbajnoki aranyérme.

Párizsi életem során egész pontosan hat kerületben laktam. Laktam a XVI.-ban (Boulogne, rue Fessart), a XVIII.-ban (Avenue de Saint Ouen), a XIX.-ben (Place des Fetes), az I. kerületben (rue Rambuteau), laktam a III.-ban (Place de la Republique) mellett, és a XX.-ban (rue de Bagnolet). A kerületek között természetesen jócskán akadtak eltérések, ám egyvalamiben egybecsengtek a lakások, illetve az albérletek árai: magyar állampolgárnak meredekek voltak. Ám némi városismeret révén meglehet találni azokat a párizsi kerületeket, kerületrészeket, ahol valamennyit tudunk fogni az árakon. És akkor még nem beszéltünk a külvárosokról (banlieu), igaz, a legolcsóbbak lakásokhoz, albérletekhez problémás helyek „tartoznak.”

kedd, 21 február 2012 11:45

A Hargitán Bibliával és fenyőteával

Egyik legszebb téli élményem a Hargitához fűződik. Két hetet töltöttem ott egy télen, békés semmittevésben. Annyi dolgom volt, hogy fenyőteát igyak, meghallgassam Géza bácsi medvetörténeteit, olvasgassam a Bibliát, és nagyokat kiránduljak a környéken. Buddhista szerzetes nem érezhetett nagyon harmóniát. A Hargita-hegység két részből áll, a Csiki, illetve a Madarasi Hargitából, és itt található a Kárpát-medence hidegpontja.

A városban járva-kelve érezni a történelmet a levegőben, érezni az épületeken, az utcákon, hogy a viktoriánus korban a hatalmas Brit Birodalom központja volt London, és amelynek évtizedekig nem volt vetélytársa. Napjainkban is csak Párizs és New York éri fel, a világ másik két fővárosa. Londonban háromszáz különböző nyelvet beszélnek, a lakosság a nyolcmilliót közelíti, amiből csak az indiai nyolcszázezer; felsorolni is lehetetlen az összes nemzetiséget. London számomra óriási élmény volt, nem is gondoltam volna, hogy ez a város ennyire érdekes, ennyire érezni fogom a történelem leheletét.

17. oldal / 22