Dr. Drávucz Péter
Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.
A gazdag Szingapúrban tartsd be a törvényeket!
Szingapúrban, az Oroszlánvárosban uralkodó fegyelemről, rendről legendák keringenek az utazók körében. Ezek egy része igaz is. Éppen e jogkövető magatartás, fegyelem, munkaszeretet, törvénytisztelet miatt lett Szingapúr Ázsia és a világ egyik legfejlettebb, leggazdagabb állama, ezért tartozik a világ legkevésbé korrupt, és a bűnözés által legkevésbé sújtott helyei közé. Sétáltunk a feleségemmel a Singapore River partján, és csak bámultuk az egymást érő felhőkarcolókat, a banképületeket, a bevásárlóközpontokat, a luxusszállodákat. Hihetetlennek tűnt, hogy ez az önálló városállam egykor kicsiny falucska volt.
Két hónap Fontainebleau városkájában
Két nyári hónapon keresztül éltem Fontainebleauban, egy XVI. századi házban. A reneszánsz óváros szívében lévő I. Ferenc korabeli házat a tulajdonosa még „fénykorában” vette, az épület hangulata varázslatos volt, a falakból, az ajtókból, a bútorokból áradt az idő, a múlt, a történelem; minden átalakítás nélkül kosztümös filmet lehetett volna forgatni benne. A reneszánsz kastély, amelynek udvarán majd 1814-ben Napóleon búcsút vesz a gárdától, rendszeres vasárnapi programommá vált, a kastély parkjába pedig az első látásra beleszerettem, nem különben Fontainebleau híres, több mint kétszáz négyzetkilométernyi erdejébe. Csakis azért költöztem el innen két hónap után, mert lehetőségem lett Párizsban lakni.
Marokkó: Agadír és a fán legelő kecskék
Amikor az iszlám harcosok az arab expanzió idején elértek az Atlanti-óceán partjára, megesküdtek a Prófétának, hogy csupán a nagy víz miatt nem nyomulnak tovább nyugatra (és sokak balszerencséjére, északra fordultak, az Ibériai-félsziget felé). Évszázadokkal később, jómagam is az Atlanti-óceán partján állok, példának okáért Agadírban, Marokkó egyik legfiatalabb városában. Szemben az óceán, jobbra egy hegyecske, amelynek oldalán hatalmas, arab nyelvű felirat: Isten, haza, király. Esténként ki is világítják, igazán attraktív.
Petra, a rózsaszín város
Petra, a nabateusok egykori fővárosa, Jordánia legnagyobb turistalátványossága - 2007-ben a világ hét új csodája közé is beválasztották. Fénykora kétezer évvel ezelőtt volt, alapítói és lakói, a nabateusok ekkortájt felügyelték a kelet-nyugati karavánútvonalak jelentős részét, és gazdagodtak meg e tevékenységből. Ekkor alakult ki a vörös homokkősziklákba vájt főváros, amely csak egy szűk, kanyargó sziklahasadékon keresztül volt megközelíthető.
Thaiföld, Pattaya, szex-ipar, lányok
Állok a Royal Cliff Beach Resort kilencedik emeletén, duplán szédítő a mélység, mert a szálloda egyébként is magaslaton van. Lent Pattaya, az egykori halászfalu, manapság a világ szex-iparának egyik központja, a százezer helyi lakos mellett folyamatosan háromszáz-négyszázezer, elsősorban nyugati férfi tartózkodik a városban, a pubok, go-go bárok, éjszakai klubok, erotikus revük, bordélyok száma felbecsülhetetlen, egymást érik, akárcsak az utcákon, strandokon, szórakozóhelyek előtt álldogáló, sétáló lányok.
Az Asszonyok Szigete (Isla Mujeres), Latin-Amerika legbiztonságosabb helye
Latin-Amerika veszélyes, érdemes észnél lenni. Isla Mujeres, az Asszonyok szigete, amely a mexikói Cancún mellett található pár kilométerre a Karib-tengeren, azonban olyan biztonságos, hogy akár a nők is egyedül sétálgathatnak éjszaka. A szigeten két napig rendőrt sem láttam, csak valami önkormányzati autót, amire spanyolul az volt felírva, hogy „konfliktus-felügyelet”. Gondolom, ha a turista sokat iszik, akkor felügyelik az ilyenkor könnyen bekövetkező konfliktusát, és hazakormányozzák valahogy a szállodájába.
Betlehem, a Születés temploma
Mit is mondhatnék? A Születés templomából lépcső vezet le a Születés barlangjába, ahol Jézus született. A barlangban ezüstcsillagot simogatnak és csókolgatnak az emberek, ahogy közelebb jutok, el tudom olvasni a latin nyelvű feliratot: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est”, vagyis, „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától”. Mit is mondhatnék többet?
Belize, ahol már az első nap csupa-csupa „meglepetés”, avagy, miért is utálta a feleségem Belize Cityt
Mexikó és Belize határán álltunk, Chetumal városának buszpályaudvarán, még a mexikói oldalon. Majd megérkezett egy fekete srác egy régi, kiszuperált amerikai iskolásbusszal, és közölte, az adott belize-i busztársaságot két nappal korábban a kormány megszüntette. A kitűnő üzletember ennél a cégnél dolgozott sofőrként, és tisztában volt azzal, hogy a Mexikó felől érkezők mit sem tudnak a történtekről, csak el akarnak majd jutni valahogy Belize City-be.
Santa Ana, El Salvador – amikor a magyar foci életet ment
Santa Ana egy salvadori városka, vannak jobb részei is, de egyébként egy bűnbarlang. Ám logisztikailag megkerülhetetlen, ugyanis három fantasztikus vulkán (Santa Ana, Cerro Verde, Izalco), csak innen közelíthető meg, és mivel hátizsákkal nem lehet vulkánt mászni, a városban kell megszállni. (Az Izalco egyébként még füstöl.)
A karácsonyi Guatemala City és Liszt Ferenc
Guatemala Citybe december 24.-én, kora délután érkeztünk, a salvadori-guatemalai határról kettőnket hét dollárért repítettek csirkebuszon a meseszép fővárosba. Rövid időn belül egy akkor megismert guatemalai bácsika szegődött önkéntes idegenvezetőnknek; a hotel portájánál, ahol rendszeresen kávézni szokott, hallotta, hogy magyarok vagyunk, kedvenc zeneszerzője pedig ki más lett volna, mint egy magyar zseni, Liszt Ferenc?