
Dr. Drávucz Péter
Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.
Katar: negyvennyolc fokos sivatagi hőség és léghűtött gazdagság
A negyvennyolc fokos sivatagi hőségben az a legszebb, amikor mellé még fúj is a szél. Az ember a szálloda léghűtött teréből kimegy az utcára, és azt keresi, hogy hol is van az a forró levegőt fújó turbina, amitől ilyen nehéz levegőt venni? De Katar gazdag, légkondicionált csodaépületek, kongresszusi központok, múzeumok, plázák, taxik segítenek elviselni a pokoli időt. Aki meg délelőtt tíz és délután hat között kimegy az utcára, az bolond.
Libanoni sütemények és a Föníciai-tenger kéklő habjai
„Rá sem bírok nézni a kártyára, rá sem bírok nézni a süteményre!” Állunk egy bejrúti édességüzlet előtt, kérdően tekintek Rulára, a középkorú libanoni hölgyre. Elmosolyodik: „Nem gyógyult szerencsejáték függő vagyok, csak a polgárháború során esténként nem volt más szórakozásunk. Otthon kártyáztunk és süteményt ettünk. Kimenni az utcára nem volt tanácsos.”
A gazdag Szingapúrban tartsd be a törvényeket!
Szingapúrban, az Oroszlánvárosban uralkodó fegyelemről, rendről legendák keringenek az utazók körében. Ezek egy része igaz is. Éppen e jogkövető magatartás, fegyelem, munkaszeretet, törvénytisztelet miatt lett Szingapúr Ázsia és a világ egyik legfejlettebb, leggazdagabb állama, ezért tartozik a világ legkevésbé korrupt, és a bűnözés által legkevésbé sújtott helyei közé. Sétáltunk a feleségemmel a Singapore River partján, és csak bámultuk az egymást érő felhőkarcolókat, a banképületeket, a bevásárlóközpontokat, a luxusszállodákat. Hihetetlennek tűnt, hogy ez az önálló városállam egykor kicsiny falucska volt.
Két hónap Fontainebleau városkájában
Két nyári hónapon keresztül éltem Fontainebleauban, egy XVI. századi házban. A reneszánsz óváros szívében lévő I. Ferenc korabeli házat a tulajdonosa még „fénykorában” vette, az épület hangulata varázslatos volt, a falakból, az ajtókból, a bútorokból áradt az idő, a múlt, a történelem; minden átalakítás nélkül kosztümös filmet lehetett volna forgatni benne. A reneszánsz kastély, amelynek udvarán majd 1814-ben Napóleon búcsút vesz a gárdától, rendszeres vasárnapi programommá vált, a kastély parkjába pedig az első látásra beleszerettem, nem különben Fontainebleau híres, több mint kétszáz négyzetkilométernyi erdejébe. Csakis azért költöztem el innen két hónap után, mert lehetőségem lett Párizsban lakni.
Marokkó: Agadír és a fán legelő kecskék
Amikor az iszlám harcosok az arab expanzió idején elértek az Atlanti-óceán partjára, megesküdtek a Prófétának, hogy csupán a nagy víz miatt nem nyomulnak tovább nyugatra (és sokak balszerencséjére, északra fordultak, az Ibériai-félsziget felé). Évszázadokkal később, jómagam is az Atlanti-óceán partján állok, példának okáért Agadírban, Marokkó egyik legfiatalabb városában. Szemben az óceán, jobbra egy hegyecske, amelynek oldalán hatalmas, arab nyelvű felirat: Isten, haza, király. Esténként ki is világítják, igazán attraktív.
Petra, a rózsaszín város
Petra, a nabateusok egykori fővárosa, Jordánia legnagyobb turistalátványossága - 2007-ben a világ hét új csodája közé is beválasztották. Fénykora kétezer évvel ezelőtt volt, alapítói és lakói, a nabateusok ekkortájt felügyelték a kelet-nyugati karavánútvonalak jelentős részét, és gazdagodtak meg e tevékenységből. Ekkor alakult ki a vörös homokkősziklákba vájt főváros, amely csak egy szűk, kanyargó sziklahasadékon keresztül volt megközelíthető.
Thaiföld, Pattaya, szex-ipar, lányok
Állok a Royal Cliff Beach Resort kilencedik emeletén, duplán szédítő a mélység, mert a szálloda egyébként is magaslaton van. Lent Pattaya, az egykori halászfalu, manapság a világ szex-iparának egyik központja, a százezer helyi lakos mellett folyamatosan háromszáz-négyszázezer, elsősorban nyugati férfi tartózkodik a városban, a pubok, go-go bárok, éjszakai klubok, erotikus revük, bordélyok száma felbecsülhetetlen, egymást érik, akárcsak az utcákon, strandokon, szórakozóhelyek előtt álldogáló, sétáló lányok.
Az Asszonyok Szigete (Isla Mujeres), Latin-Amerika legbiztonságosabb helye
Latin-Amerika veszélyes, érdemes észnél lenni. Isla Mujeres, az Asszonyok szigete, amely a mexikói Cancún mellett található pár kilométerre a Karib-tengeren, azonban olyan biztonságos, hogy akár a nők is egyedül sétálgathatnak éjszaka. A szigeten két napig rendőrt sem láttam, csak valami önkormányzati autót, amire spanyolul az volt felírva, hogy „konfliktus-felügyelet”. Gondolom, ha a turista sokat iszik, akkor felügyelik az ilyenkor könnyen bekövetkező konfliktusát, és hazakormányozzák valahogy a szállodájába.
Betlehem, a Születés temploma
Mit is mondhatnék? A Születés templomából lépcső vezet le a Születés barlangjába, ahol Jézus született. A barlangban ezüstcsillagot simogatnak és csókolgatnak az emberek, ahogy közelebb jutok, el tudom olvasni a latin nyelvű feliratot: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est”, vagyis, „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától”. Mit is mondhatnék többet?
Belize, ahol már az első nap csupa-csupa „meglepetés”, avagy, miért is utálta a feleségem Belize Cityt
Mexikó és Belize határán álltunk, Chetumal városának buszpályaudvarán, még a mexikói oldalon. Majd megérkezett egy fekete srác egy régi, kiszuperált amerikai iskolásbusszal, és közölte, az adott belize-i busztársaságot két nappal korábban a kormány megszüntette. A kitűnő üzletember ennél a cégnél dolgozott sofőrként, és tisztában volt azzal, hogy a Mexikó felől érkezők mit sem tudnak a történtekről, csak el akarnak majd jutni valahogy Belize City-be.