dravuczpeter.hu

Mr. Somchai Kaevprasit, thaiföldi hajós életét csak a szerencsés véletlen mentette meg a 2004. decemberében, amikor emberiség újkori történelmének egyik legnagyobb természeti katasztrófáját okozó cunami végigsöpört Délkelet-Ázsia e részén. Valami ügyből kifolyólag több száz kilométerrel északabbra volt dolga, a nyílt tengeren tartózkodott és nem a szokásos útvonalát járta Phuket szigete, valamint Phi Phi Island és más aprócska szigetek között. A turisták által annyira kedvelt útvonal ugyanis pont pusztítás epicentrumában volt, a hullámok az égig értek, rengetegen meghaltak, és akad számos túlélő, aki örökre az ország más részeire költözött.

A város világhírű „védjegyeit” majd mindenki ismeri, hallott, látott, olvasott róluk. Az Eiffel-torony, a Diadalív, a Champs-Elysées, a Louvre vagy a Notre-Dame - mindenki tudja: ezek Párizs büszkeségei. Ám még jócskán akadnak a nagyközönség előtt kevésbé ismert, ugyanakkor a megfoghatatlan párizsi hangulathoz nagyban hozzájáruló városrészek, műemlékek, múzeumok, parkok, éttermek…

A jázminos forradalom győzelme óta Tunisz legszebb sugárútja, az Avenue Bourgiuba, a „tunéziai Hyde Parkká” változott. Mindenhol kisebb-nagyobb csoportosulások, mindenki mondja a magáét, a sugárút árnyas fái alatt, a városi színház lépcsőin, a zsúfolásig telt kávéházak előtt... Mi más is lehetne a téma, mint a forradalom, az ország jövője, a majdan megrendezésre kerülő szabad választások. Ez végül is 2011 októberében megtörtént.

Oroszországban élnek rokonaim. Az unokabátyám a Szovjetunióban tanult villamosmérnöknek, első felesége orosz volt, született egy lányuk, Vera, akiből szép felnőtt nő lett, természetesen beszél magyarul, Moszkvában élnek az orosz férjével, gyerekeikkel. Éppen rájuk várok, mert hivatalos úton vagyok Moszkvában, és az unokabátyám küldött ajándékot is. Állok az egyik bódénál, éppen arra sétál két orosz hölgy nercbundában, pirogot kérnek és a szemük sem rebben, amikor kecses mozdulattal leküldik utána a fejenként minimum egy deci vodkát.

Az egykori frank birodalom fővárosa, Nürnberg utcáit járom. A város hajdanán az európai fűszerkereskedelem, a német kézművesipar egyik központja volt, a hajdani glóriát őrzik a városfalak, a régi patrícius házak, fogadók, a gótikus és barokk templomok.

Próbáltunk otthon felkészülni Vietnámra és az ott eltöltendő hetekre, filmeket néztünk, könyveket olvastunk a régi francia gyarmati időkről, a háborúról, az egypártrendszerről, napjaink fejlődő turizmusáról. Mindenről… Majd a megérkezést követően gyorsan felméri az ember, ez az ország teljesen más, miként arra több ezer kilométerrel arrébb, Közép-Európában számított.

A piramisokról, a fáraókról, a Nílusról tanulunk ugyan az iskolában, ám átkelni ókori történelmünk meghatározó folyóján, meglátni Tutankhamon arany szarkofágját, a gízai piramisokat, egyszóval, magát az emberiség egyik bölcsőjét, Egyiptomot, mégis valószerűtlen élmény. Három méltóságteljes piramist nézek, az óbirodalom három uralkodója emeltette: Hafré, Kheopsz, Menkauré. A feleségemnek évek óta Egyiptomról szóló könyveket kell venni, hát most itt vagyunk.

Mallorcára évente tizenhárommillió turista érkezik, így repülőtere a madridi után Spanyolország legforgalmasabb légikikötője. Éppen ezért e sorok szerzőjének voltak fenntartásai, mondván, bizonyára tömegturizmus zajlik, van a tengerpart, meg a szállodák… Tévedés volt, Mallorcán minden megtalálható, ami kellhet a turistának, a nyüzsgés, vagy a nyugalom, az elegáns szállodák, vagy az eldugott kis öblök, sportlehetőség, vagy a kulturális emlékek sokasága...

Dalmácia: fehér városok, magyar emlékek

Dalmácia alatt a horvát tengerpart déli részét értjük, közel négyszáz kilométer hosszan nyúlik el, öblökkel, félszigetekkel, szigetekkel tarkítva; a Föld legtagoltabb, legkülönlegesebb tengerpartjaihoz sorolják. A mediterrán tájakon magyar történelmi és kulturális emlékek sokaságával találkozik az utazó, nem véletlenül, nyolcszáz évig éltünk „társországi” kapcsolatban horvát barátainkkal.

Hajnali öt óra, állunk az utasszállító hajó korlátjánál, az erősödő fényben kirajzolódnak Libanon magaslatai, majd feltűnik a csodálatos metropolis, Bejrút. Az utasszállító hajó puhán simul a dokkhoz, sietősen csomagolunk, és szinte sürgetjük a libanoni katonákat – elnézően mosolyognak -, minél előbb végezzünk a formaságokkal és egyébként is, hol lehet buszra pattanni, merre is a taxiállomás?