dravuczpeter.hu

December 31.-én érkeztem meg a kambodzsai tengerpartra, a szilveszteri mulatságairól is híres Sihanoukville-be. Január elsején már sok ismeretlen ember biztosított arról a tengerparti bárokban, hogy remek volt a szilveszteri buli. Ismerjük egymást? Hát persze, magyar vagy, Budapestről jöttél. Na, gondoltam, akkor tényleg megérte lejönni Phnom Penhből.

A betlehemi Születés Templomának legmélyebb kamrájában vagyok, egy barlangban, amely kétezer évvel ezelőtt istálló volt, ma a kereszténység egyik legszentebb helye. A barlang padozatán márványba foglalt ezüstcsillagot simogatnak, csókolgatnak könnyes szemű zarándokok, ahogy közelebb jutok, el tudom olvasni a latin nyelvű feliratot: „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától”. Nézem lámpák fényét, a fényt, amely innen indult el.

Lappföld fővárosában, Rovaniemiben leszálltam a repülőgépről, a finn cimborám fogadott. Irigylésre méltó ember volt, mert személyesen ismerte a lappföldi Télapót, azaz Joulupukki-t, ott nyomban fel is hívta mobilon, csak pislogtam, ez igen! Még nyolc kilométert kellett autókázni a Télapó falujáig.

Amikor az első holland hajók kikötöttek Bali édenkertjében, a legénység napokon belül, hosszú hónapokra kereket oldott. Sokként érte őket a káprázatos egzotikus vegetáció, a növények illata, a fehér vagy fekete homokos tengerparton sétáló félmeztelen nők látványa, a szelíd, vidám emberek közössége, a füstölgő tűzhányók, a gyönyörű, gondozott rizsteraszok, a paloták, templomok, kőszobrok sokasága, a mindenütt hallatszó gamelán zene.

Négy órát késett a vonat, így este nyolc helyett éjfélre érkeztem Agrába, és hajnali fél egykor ott álltam a sötét, néma hotel előtt, amely egyébként hárompercnyire volt a Tadzs Mahal főbejáratától. Csengettem. Senki. Megint csengettem. Egy lélek sem. Rendben, mondtam magamban, én jöttem Indiába. Szép, tekintélyes ajtaja volt a hotelnek, amint belerúgtam, nagyokat döngött. Ez megtetszett, és perceken keresztül rugdostam az ajtót. Végül megjelent egy álmos srác, de nem problémázott a beköszönésem formája miatt.

2015 júniusában a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal meghívására Kelet-Szlovákiában jártam, Kassa és környéke ízeit, ételeit, italait kívánták megmutatni egy nemzetközi újságírócsapatnak. Ám nem csupán Kassán tartózkodtunk, ahol a fő rendezvény a Košice Gourmet Festival volt, hanem megmutatták Zemplínska Šírava (Széles-tó) környékét, felmentünk egészen Ruská Bystrá (Oroszsebes) fatemplomáig, délen pedig Tokaj szlovákiai részét tekintettük meg. Vendéglátóink végig etettek-itattak bennünket és nagyon kedves és szép szlovák hölgyek kísértek végig az úton.

Cancunban logisztikai megfontolásból a központi buszpályaudvartól kétpercnyire lévő apró hotelben szálltam meg. A szomszédos épületben zenés hely és kupleráj működött, Mexikóban rugalmasan vegyítik e két szórakozási formát. A közeli gyorsétteremben reggeli kávézásom közben teljesen szétütött mexikói fiatalok biztosítottak arról, hogy Cancun Latin-Amerika legjobb buli helye. Készséggel elhittem, a város ráadásul nagyon tetszett, a piacon mindennap chorizót, vagyis sült kolbászt ettem zöld chilivel. Cancun két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, ennek jobb megértéséhez vissza kell menni több mint negyven évet az időben.

Annyira vágytam a Gangesz-partjára és Varanasi városába, hogy miután hajnali háromkor megérkeztem Delhi Indira Gandhi nevét viselő nemzetközi repülőterére, egyből átbuszoztam a belföldi légijáratokat kiszolgáló terminálra, és reggel kilenckor már útban is voltam a hinduk legszentebb helyére (régebbi nevén Benares, hindu neve Kashi, vagyis a Fény). Minden hindu vágya, hogy életében egyszer elzarándokolhasson ebbe a városba, amelyet szerintük egyetlen apróság különböztet meg a Föld összes más településétől: Varanasi már a Világ teremtése előtt is létezett.

2014 novemberében Csehországba utaztam, emléktúrát tettem a száz éve született író, Bohumil Hrabal tiszteletére. Megjártam szülővárosát, Nymburkot, sokat sétálgattam, kocsmáztam Prága Liben kerületében, ahol évtizedekig élt, és végül nagyokat gyalogoltam a kerskói erdőben, az író az itt lévő faházába húzódott vissza a prágai tavasz leverése után. Eredetileg azt ígértem, a riportban lesznek Hrabal-idézetek is, ám végül úgy döntöttem, ahogy eddig, kizárólag saját szöveggel dolgozom.

A dimbes-dombos területre épült portugál főváros régi, kicsiny villamosai mindenhová képesek felkapaszkodni, sokszor éppen csak beférnek a keskeny, meredek lisszaboni utcácskákba, szinte súrolják az ablakpárkányokat, a falakat; a kapukból, ajtókból kilépő lakók pedig máris a villamossíneken találják magukat. A leghíresebb a 28-as villamos, az útvonala is nagyon jó, átmegy felsővároson, alsóvároson, modern negyeden, régi mór negyeden, híres tereket, kilátókat érint.