Dr. Drávucz Péter
Ez az oldal Drávucz Péter magyar újságíró személyes honlapja. A felnőtt úti életemet (a szocialista országokban töltött gyerekkori élmények után) 1990-ben kezdtem meg, egyéves párizsi tanulmányaimmal. 1994 óta jelennek meg külföldi és hazai úti riportjaim a magyar médiában, az ezeknek helyet adó napilapok, hetilapok, magazinok, folyóiratok, internetes portálok, turisztikai szaklapok számát felsorolni sem tudom. A dravuczpeter.hu mellett az alkotói szabadság miatt döntöttem, az itt megjelenő riportokat jókedvemből és mindenféle külső korlát nélkül írom. Bár igyekszem gazdag tartalmat, számos információt is nyújtani, a szépirodalmi igénnyel megírt úti riportok középpontjában szerény személyem van, és a bemutatott világot rajtam, az életemen, utazásaimon keresztül ismerheti meg az olvasó.
Látogatóban az igazi Télapónál Lappföldön
Miért tűntek el a holland tengerészek Bali édenkertjében?
Amikor az első holland hajók kikötöttek Bali édenkertjében, a legénység napokon belül, hosszú hónapokra kereket oldott. Sokként érte őket a káprázatos egzotikus vegetáció, a növények illata, a fehér vagy fekete homokos tengerparton sétáló félmeztelen nők látványa, a szelíd, vidám emberek közössége, a füstölgő tűzhányók, a gyönyörű, gondozott rizsteraszok, a paloták, templomok, kőszobrok sokasága, a mindenütt hallatszó gamelán zene.
Tadzs Mahal: egy könnycsepp az örökkévalóság arcán
Négy órát késett a vonat, így este nyolc helyett éjfélre érkeztem Agrába, és hajnali fél egykor ott álltam a sötét, néma hotel előtt, amely egyébként hárompercnyire volt a Tadzs Mahal főbejáratától. Csengettem. Senki. Megint csengettem. Egy lélek sem. Rendben, mondtam magamban, én jöttem Indiába. Szép, tekintélyes ajtaja volt a hotelnek, amint belerúgtam, nagyokat döngött. Ez megtetszett, és perceken keresztül rugdostam az ajtót. Végül megjelent egy álmos srác, de nem problémázott a beköszönésem formája miatt.
Kassa és környéke ízei
2015 júniusában a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal meghívására Kelet-Szlovákiában jártam, Kassa és környéke ízeit, ételeit, italait kívánták megmutatni egy nemzetközi újságírócsapatnak. Ám nem csupán Kassán tartózkodtunk, ahol a fő rendezvény a Košice Gourmet Festival volt, hanem megmutatták Zemplínska Šírava (Széles-tó) környékét, felmentünk egészen Ruská Bystrá (Oroszsebes) fatemplomáig, délen pedig Tokaj szlovákiai részét tekintettük meg. Vendéglátóink végig etettek-itattak bennünket és nagyon kedves és szép szlovák hölgyek kísértek végig az úton.
A Karib-tenger kékje (4. rész): mexikói zöld chili és chorizo Cancunban
Cancunban logisztikai megfontolásból a központi buszpályaudvartól kétpercnyire lévő apró hotelben szálltam meg. A szomszédos épületben zenés hely és kupleráj működött, Mexikóban rugalmasan vegyítik e két szórakozási formát. A közeli gyorsétteremben reggeli kávézásom közben teljesen szétütött mexikói fiatalok biztosítottak arról, hogy Cancun Latin-Amerika legjobb buli helye. Készséggel elhittem, a város ráadásul nagyon tetszett, a piacon mindennap chorizót, vagyis sült kolbászt ettem zöld chilivel. Cancun két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, ennek jobb megértéséhez vissza kell menni több mint negyven évet az időben.
A Gangesz-partján, Indiában
Annyira vágytam a Gangesz-partjára és Varanasi városába, hogy miután hajnali háromkor megérkeztem Delhi Indira Gandhi nevét viselő nemzetközi repülőterére, egyből átbuszoztam a belföldi légijáratokat kiszolgáló terminálra, és reggel kilenckor már útban is voltam a hinduk legszentebb helyére (régebbi nevén Benares, hindu neve Kashi, vagyis a Fény). Minden hindu vágya, hogy életében egyszer elzarándokolhasson ebbe a városba, amelyet szerintük egyetlen apróság különböztet meg a Föld összes más településétől: Varanasi már a Világ teremtése előtt is létezett.
Hrabal-emléktúra: a nymburki sörgyár, a libeni kiskocsmák és a kerskói erdő
2014 novemberében Csehországba utaztam, emléktúrát tettem a száz éve született író, Bohumil Hrabal tiszteletére. Megjártam szülővárosát, Nymburkot, sokat sétálgattam, kocsmáztam Prága Liben kerületében, ahol évtizedekig élt, és végül nagyokat gyalogoltam a kerskói erdőben, az író az itt lévő faházába húzódott vissza a prágai tavasz leverése után. Eredetileg azt ígértem, a riportban lesznek Hrabal-idézetek is, ám végül úgy döntöttem, ahogy eddig, kizárólag saját szöveggel dolgozom.
Lisszaboni villamosok
A dimbes-dombos területre épült portugál főváros régi, kicsiny villamosai mindenhová képesek felkapaszkodni, sokszor éppen csak beférnek a keskeny, meredek lisszaboni utcácskákba, szinte súrolják az ablakpárkányokat, a falakat; a kapukból, ajtókból kilépő lakók pedig máris a villamossíneken találják magukat. A leghíresebb a 28-as villamos, az útvonala is nagyon jó, átmegy felsővároson, alsóvároson, modern negyeden, régi mór negyeden, híres tereket, kilátókat érint.
A Karib-tenger kékje (3. rész): Y tu, quien sabe por donde andaras
A dalt először egy mexikói távolsági buszon hallottam, Mexikóban bevett szokás, hogy zenészek szállnak fel a buszokra és pár megálló erejéig szórakoztatják az utasokat. A dalt sokáig kerestem, majd a káprázatosan kék Karib-tenger partján, Tulum városkája egyik vendéglőjében, a legnagyobb elképedésemre váratlanul rázendített a zenekar. Tulum azóta is az egyik kedvenc mexikói városom, a régi maja neve Zama, azaz Napkelte. A dal címe pedig: La Perfídia. Egy boleró, és miközben írok, ezt hallgatom. Leginkább a Los Panchos feldolgozásában szeretem. Tulum különlegessége, hogy a rendszerint a dzsungelekben épült maja városokkal ellentétben, a tengerparton található, az ötven kilométerre lévő Coba, hajdanvolt maja központ kikötőjeként szolgált.
Stockholm: kék tengeröblök, zöld szigetek, szőke lányok
Stockholm tizennégy kisebb-nagyobb szigetre épült, ott, ahol a Mälaren-tó a Balti-tengerrel találkozik, az édes és a sós víz eltérő kék színe okán ez a találkozás sok helyen jól is látható. A szigeteket, öblöket több mint félszáz híd köti össze, rengeteg a park, a zöld terület, a belvárosban emberek sokasága sportol, piknikezik, hajókázik, kajakozik. Dugó nincs, sok a villamos, az alagút, tiszta a levegő. Látnivalóból sincs hiány, ez a város nem szenvedett a világháborúktól, itt minden szépen megmaradt, jókat lehet bolyongani az óvárosban, a gondozott zöld szigeteken, a közel száz múzeumban, amelyek között olyanok vannak, mint Európa egyik leglátogatottabbja, a Vasa-múzeum, vagy az ABBA-múzeum. Stockholmban legjobban mégis a svéd lányok tetszettek.